Takács Vera

önélet
munkáim
fotók
KAMRA
tv
BLOG

 

  KRITIKÁK

TARTUFFE


Nyilvános főpróba előtt

Aki betéved a Szentendrei Teátrum előadására, hagyja otthon, felejtse el az eredeti művet /Moliere: Tartuffe -itt olvasható/ és nyitott szívvel és aggyal üljön le. Egy új, némiképp a közismert klasszikusra hasonlitó darabot lát, a ma is nagyon érvényes, -rajongok ész nélkül - tipusu helyzetről és annak leleplezéséről. És nyugi, semmi megbocsátás, nem jön a királyi hirnök, nem bünhődik meg a gonosz. A balek, az megszívja rendesen. Hogy miért használok ilyen szavakat? Mert a darabban is igy van, cseszd meg. Időnként erőltetett - lehet hogy másnak meg nem - időnként nagyon szellemes - a közönség egyes szegmentjei más más helyen fakadtak kacagásra az újmódi beszólások hallatán.
Kedvencem egy szolid mondat: én meg itt zörgetem a haraszt.
De hallani irodalmi idézeteket, nagyon jókor és jó helyen, és aki ismeri az eredeti klaszikust az kacag, vannak képzőművészeti idézetek /szép a Michalengelo póz/, és vannak mai aktuális utalások - mindenki pártállása és izlése szerint veszi őket.
Ezért mondom: Hátra küldeni az eredeti művet és nyitottan hallgatni az ujat. A dramaturgiát se tessék számonkérni, Ez a Moéliere arról hires, hogy valami kegyetlen pontossággal épitette fel a darabjait./ hiszen ez már középiskolában is tananyag, bár a tanulók általában nem is értik miről van szó, de egyetemen már megtanuljuk, hogy a dramaturgia mekkora hatalom, hogy minden műnek az alapja, hogy szigrúan kidolgozott pillérek, szabályok stb..
ez itt egy másik dramaturgia szerint működik. Néhány meghagyott szereplő eljátsza a dráma néhány jelenetét, néhány moliere - i mondatot megőrizve.
De nincs ezzel semmi hiba, mindezek nem azt jelentik hogy nem egy élvezetes, izgalmas előadást látunk, hogy nem jobb ez igy, mintha a Major Tamás - Olty Magda felejthetetlen párosát idéznénk a régmúltból. Pedig az nagyon jó volt
És Muirányi Tünde is zseniális. A legjobb, Modern és klasszikus egyszemélyben
Jó Stohl - Orgon, lehet hogy véletlen és civil megmozdulás, de ahogy az asztal alatt ücsörgő 101 távirányitásu néha elkódorgó kiskutyákat helyükre rakja, mellékesen, miközben veszekszik, rajong, játsza, éli a szepepét , az nagyon profi
Ahogy maximálisan profi Udvaros, akinek szétesett a széke, de úgy oldotta meg ezt a kellékbakit, hogy poénnak tünt, akár be is épithetnék a darabba. Persze ez csak egy főpróbai véletlen volt. Az alakítás kiváló és árnyalt, olyan amilyent elvárunk
László Zsolt két Tartuffet játszik egy karikirozó 'benny hilles' első részt / bocs, de komolyan az az érzésem volt / és egy valódi tartuffos másodikat. Kár, hogy nem a másodikat játssza az elsőben is, nem kellene ez a botos játék, vagyis sikeres, és én is kacagtam, de kilóg és nem jó, bár feldobja a második rész elejét az biztos /akkor meg jó/ de mégsem jó, mert kilóg. /na igazoldjon el , aki tud :(/
Minden szereplő jó és ez nagy élmény egy nyári szinházban

Remélhetőleg a Nemzetiben, ősztől is láthatni majd Tartuff és a 101 kiskutya történetét
addigra majd megértem, hogy a kiskutyák - akik vishként szolgálnak és nagyon jól csinálják - hogyan kerülnek a darabba, mi az az elejtett utalás, ami ... biztos van,- ami Alföldi eszébe jutatta őket, mert nem hiszem, hogy csak ugy, látott valahol egy felhúzható játékkutyát
Élmény az előadás, aki tudja nézze meg még most, a szentendrei városháza udvarán.

Moliere életrajz
Az előadás szinlapja


a rendező izgul

Czoma Judit