
Nyilvános főpróba előtt |
Aki betéved a
Szentendrei Teátrum előadására, hagyja otthon, felejtse el az eredeti
művet /Moliere: Tartuffe -itt
olvasható/ és nyitott szívvel és aggyal üljön le. Egy új, némiképp
a közismert klasszikusra hasonlitó darabot lát, a ma is nagyon érvényes,
-rajongok ész nélkül - tipusu helyzetről és annak leleplezéséről. És nyugi,
semmi megbocsátás, nem jön a királyi hirnök, nem bünhődik meg a gonosz.
A balek, az megszívja rendesen. Hogy miért használok ilyen szavakat? Mert
a darabban is igy van, cseszd meg. Időnként erőltetett - lehet hogy másnak
meg nem - időnként nagyon szellemes - a közönség egyes szegmentjei más
más helyen fakadtak kacagásra az újmódi beszólások hallatán.
Kedvencem egy szolid mondat: én meg itt zörgetem a haraszt.
De hallani irodalmi idézeteket, nagyon jókor és jó helyen, és aki ismeri
az eredeti klaszikust az kacag, vannak képzőművészeti idézetek /szép a
Michalengelo póz/, és vannak mai aktuális utalások - mindenki pártállása
és izlése szerint veszi őket.
Ezért mondom: Hátra küldeni az eredeti művet és nyitottan hallgatni az
ujat. A dramaturgiát se tessék számonkérni, Ez a Moéliere arról hires,
hogy valami kegyetlen pontossággal épitette fel a darabjait./ hiszen ez
már középiskolában is tananyag, bár a tanulók általában nem is értik miről
van szó, de egyetemen már megtanuljuk, hogy a dramaturgia mekkora hatalom,
hogy minden műnek az alapja, hogy szigrúan kidolgozott pillérek, szabályok
stb..
ez itt egy másik dramaturgia szerint működik. Néhány meghagyott szereplő
eljátsza a dráma néhány jelenetét, néhány moliere - i mondatot megőrizve.
De nincs ezzel semmi hiba, mindezek nem azt jelentik hogy nem egy élvezetes,
izgalmas előadást látunk, hogy nem jobb ez igy, mintha a Major Tamás -
Olty Magda felejthetetlen párosát idéznénk a régmúltból. Pedig az nagyon
jó volt
És Muirányi Tünde is zseniális. A legjobb, Modern és klasszikus egyszemélyben
Jó Stohl - Orgon, lehet hogy véletlen és civil megmozdulás, de ahogy az
asztal alatt ücsörgő 101 távirányitásu néha elkódorgó kiskutyákat helyükre
rakja, mellékesen, miközben veszekszik, rajong, játsza, éli a szepepét
, az nagyon profi
Ahogy maximálisan profi Udvaros, akinek szétesett a széke, de úgy oldotta
meg ezt a kellékbakit, hogy poénnak tünt, akár be is épithetnék a darabba.
Persze ez csak egy főpróbai véletlen volt. Az alakítás kiváló és árnyalt,
olyan amilyent elvárunk
László Zsolt két Tartuffet játszik egy karikirozó 'benny hilles' első
részt / bocs, de komolyan az az érzésem volt / és egy valódi tartuffos
másodikat. Kár, hogy nem a másodikat játssza az elsőben is, nem kellene
ez a botos játék, vagyis sikeres, és én is kacagtam, de kilóg és nem jó,
bár feldobja a második rész elejét az biztos /akkor meg jó/ de mégsem
jó, mert kilóg. /na igazoldjon el , aki tud :(/
Minden szereplő jó és ez nagy élmény egy nyári szinházban
Remélhetőleg a Nemzetiben, ősztől is láthatni majd Tartuff
és a 101 kiskutya történetét
addigra majd megértem, hogy a kiskutyák - akik vishként szolgálnak és
nagyon jól csinálják - hogyan kerülnek a darabba, mi az az elejtett utalás,
ami ... biztos van,- ami Alföldi eszébe jutatta őket, mert nem hiszem,
hogy csak ugy, látott valahol egy felhúzható játékkutyát
Élmény az előadás, aki tudja nézze meg még most, a szentendrei városháza
udvarán.
Moliere
életrajz
Az
előadás szinlapja
|