 |
Megszülettünk. 1946 április 9. -én Nagykanizsán. Sajnos Dedike, a testvérem 10 hónapos korunkban diftéria járvány áldozata lett. Egy éves koromig a kanizsai családi házban laktunk, sokszor ellátogatva a kaposvári nagyszülőkhöz, ahol könnyebb volt friss tejhez jutni. 1947 -ben a vasút áthelyezte Apukámat Balatonboglárra.  A képen Péter unokatestvéremmel, aki kerek 1 hónappal volt idősebb nálam. Nagykanizsa főterén üldögélünk. |
 |
 A felnőttjeink fiatalok voltak, vidámak, |
 Balatonboglár a felhőtlen boldog gyerekkor helyszíne volt a legsötétebbnek mondott ötvenes években. 1947 -1953. |
 A boglári vasútállomás lakói szabadidejükben is egy csoportban élvezték a nyár örömeit |
 Péter, én, Öcsi - még két év és már a fejemre nőnek a fiúk. Ők kezdettől nagyon szerettek falun nyaralni, nekem egy évembe telt mire jobb lett |
Aztán Tabra költöztünk, 30 kilométeres bőgés után. Eleinte Tab, a Balaton után nagyon sivárnak tunt, hiszen ott már csak egy halastóátúszási verseny maradt nyári szórakozásnak. Ráadásul a két unokatestvérem, ahogy telt az idő, egyre kevesebbet törődött velem nyári vendégeskedéseik idején, s egyre többet a barátnőimmel. Aztán a fantáziálás, az iskolai sikerek segítettek. A Gyári hegyen királylányost játszottunk, a Szaros közbe zongoraórára jártam, úttörőnek avattak, szakítottam az egyházzal... A részletekről ITT |
 ez már ötödikben készült. Az úttörőavatás örömére rendezett nagy akadályversenyes kiránduláson. Az osztálytársaim -lányosztály - 1956. TAB. ilyenek voltunk |