1959

1958

1950

A GYEREKKOR EMLÉKEI

1958

Tab. Általános 5. osztály. Barátnők.

Margit néni
Pont olyan volt ahogy egy zongoratanárnőnek ki kellett nézni kicsi, csontos kezű, levendulaszagú, ősz konttyal. Soha nem zongorázott, mondván reumásak az ujjai, minden bajra levendulaolajat kínált, és nagyon sok könyve volt. Gárdonyitól minden. Gárdonyi a szomszéd faluban tanított, Karádon, ott írta Az én falum c. novellafüzérét. Zongorázni igazán nem tanultam meg Margit nénitől, de Gárdonyi szeretetét és a levendula utálatát megkaptam tőle.
Margit néniről még azt kell tudni, hogy a falu másik végén lakott és a Szaros - közön keresztül lehetett eljutni hozzá, ami télen sötétben nem volt bátorság nélküli cselekedet, de ez még a boldog ötvenes évek végén volt, úgyhogy igazán nem kellett félni semmi mástól, mint a Szarka Sanyi támadásától.
A Szarka Sanyi, azt mondta a fiúknak, a fiú osztályban, hogy ő szerelmes belém.
Fel voltam háborodva, hogy jön a Szarka Sanyi ahhoz, hogy szerelmes legyen belém.
Ilyen megszégyenítést. Mindenki csúfolt, hogy a Sanyi igy meg úgy, majd elvesz feleségül. Na persze.
Egyik délután – télen, mert sötét volt – megyek zongoraórára, s egyszercsak elém toppan a Szarka Sanyi két haverjával. úgy álltak háromszögben, ahogy kell, ahogy a filmeken, pedig abban az időben ilyen filmek még nem is voltak, Tabon a moziban. De valahogy a Szarka és bandája tudta, hogyan kell felállni, ha valakit el akarnak kapni. A Sanyi középen, és nekem ugrik, hogy szeret, és meg fog csókolni. Na nem volt szerencséje a Szarka Sanyinak, mert iskolából jöttem, és aznap rajzóra volt, és abban az időben rajzórára az ember cipelte a rajztáblát és – ez a lényeg – a fejes vonalzóját. Azzal meg, nagyot lehet csapni. Főleg ha a támadó legalább egy fejjel kisebb a megtámadottnál.
Nekem ne mondja, hogy szerelmes belém, amig én nem mondom, hogy szerelmes lehet belém, nahát!