Nagy Katalin részletes életrajza

Gyerekkorát Zentán töltötte, elsősorban a nagyszülők és az unokatestvérek hatottak rá. (Erről a korszakról a Rendhagyó emlékkönyv c kötet tanúskodik) Polgári iskolai tanulmányokat követően tanítónőképzőt végzett Budapesten. 1944 tavaszi, nyári emlékeiről a Napraforgó lány c kötet tanúskodik. 1948 és 1955 között tanítóként, általános iskolai tanárként működött az egykori Mária Valéria-telep iskolájában, ahol rendkívül szegény és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. Ezeknek az éveknek a dokumentációja a "Legfeljebb három pofon". Közben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán tanult, ahol 1954-ben kapott földrajz-biológia szakos tanári diplomát. Éveken át a Kisdobos c folyóirat levelezőrovatának szerkesztőjeként "Űr Kata" álnéven 6-10 éves gyerekek problémáival foglalkozott. 1956 nyarán került a Pedagógiai Tudományos Intézetbe (átszervezése után: Országos Pedagógiai Intézet), ahol eleinte tudományos kutatói minőségben, majd docensként, végül főigazgatóhelyettesként dolgozott. Az Országos Pedagógiai Intézet tudományos jellegének megszünésének következtében 1977-től haláláig az MSZMP Politikai Főiskolája Neveléstudományi Tanszékén volt docens. Cikkeit és tanulmányait pedagógiai témában írta, ezeket megjelentette a Köznevelés, a Pedagógiai Szemleés a Magyar Pedagógia. Neveléstudományból kandidált. Értekezése Igazságos becsületes bátor címmel jelent meg a tankönyvkiadónál, ebben empirikusan vizsgálta a gyerekek által az 1960-as évek végén preferált értékeket, összehasonlítva egy hasonló 1930-as évekbeli vizsgálattal. Ifjúsági irodalmi tevékenységéért elnyerte a nemzetközi Gorkíj díjat, majd a József Attila-díjat. Gyerekszeretete, kitűnő pedagógiai érzéke révén természetes könnyedséggel írt a kisebb és nagyobb gyerekeknek. Könyvei ugyanakkor reflektálnak a kor jellegzetes társadalmi - pedagógiai kihívásaira: a lakótelepi gyerekkor sajátos életérzésére (Vakarcs, Vakarcs Vakációja, A világ legrosszabb gyereke), a kamaszok és a második házasságok következtében belépő nevelőszülők közötti viszonyra (Intőkönyvem története, Próbarepülés), az ebben az időben életkorban fiatalabb korra kerülő párkeresés jelenségére (Viki és Lajos szerelmesek, Szív a kerítésen). Az 1970-es és 1980-as években a korban megszokottnál sokkal nagyobb mértékben vett részt, elsősorban kistelepülések gyerekkönyvtárai meghívására író olvasó találkozókon. A serdülőknek szólóIntőkönyvem története című regénye több kiadásban, (részben a szerző halála után) is megjelent.Műveiből filmeket Katkics Ilona és Takács Vera rendezett. Kézirat, levelezés és fényképhagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban kutatható.