KRITIKA 2008 |
főoldalra |
Valami, aminek őszintén örülni kellene. Ami jó - Ami biztos rossz ezek a felvételek a hetvenes évek elejének szinvonalán készültek el. Értékőrző archiválási célra, hogy valami mégis legyen és közük sincs egy ma megkövetelt szinvonalu televíziós műsorhoz A főbaj a következmény a gyerek azt hiszi, hogy az érték az unalmas, rosszul vágott, értelmetlen variókkal tarkitott, hozzá nem értő /vagy senki?/ által diktált, gyakran eltévesztett vágásokat jelent. Igaz, ezt nem fogalmazza meg így, hiszen fogalma sincs mi okozza, hogy érdektelen és unalmas produkciót lát. ezt réges régen, a szakmai igényesség idején úgy csinálták hogy a stáb operatőrökkel együtt megnézte az előadást, és a rendezőnek egy pontos feldolgozott forgatókönyve volt, ami alapján az asszisztens lediktálta az operatőr fülébe hogy mit csináljon, kit mutasson, milyen plánban, hogy a lehető legjobban átmentsék a szinházi előadás hangulatát, értékeit a televízió képernyőjére. De ma már ki fizeti meg ezt a sok időt? Más műsorokra kell a pénz, amik igazi nézettséget hoznak.
kár az előadásokat láttam a neten, tehát nem a levegőbe beszélek, de Szalóki Ági Cipity Lőrincét már mindenki láthatta. Így tényleg a hetvenes évek elején csináltunk koncert közvetitést, de akkor is elvonták volna a prémiumunkat, mert olyan rossz minősitést kaptunk volna rá, és magunknak se engedhettük meg... sajnálom, hogy egy kezdeményezés a megvalósítás silányságán elbukik nemrég - gyerekszínházi portál szerkesztőjeként - , mondhatni hivatalosan, - javasoltam, kértem, hogy a remek magyar gyerekszínházi produkciók legjobbjait vegyük fel.. rendesen, alakitsuk tévé műsorrá, tegyük élvezhetővé csináljunk kedvet... - ezzel azt hiszem segítettem, hogy a már felvett anyagok képernyőre kerüljenek. Gratulálok. Lehet, hogy nem így képzeltem. S szólt a Holló: "Soha már!" |
||