TAKÁCS VERA HONLAPJA

 

KRITIKÁK OLDAL

A Gyermekszínházi Portál cikke

lúzer

LÚZEREK


Egy nemrég lezajlott beszélgetésen merült fel a kérdés, hogy ma már nem kellene lúzereket állítani példaképnek. Lúzereket, mint Nyilas Misi, Nemecsek Ernő...

Hogy van ez?

A kötelező irodalomról szólt a vita, hogy mit kellene olvastatni a gyerekkel, és hogy nem olvasnak, és … Ekkor hangzott el, hogy persze, hiszen számukra egyáltalán nem vonzó példaképeket állítunk a kötelező olvasmányokkal. Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig!... ezek a hősök nem jó példaképek.
/megjegyzem, aki ezt mondta, gúnynak szánta, a korszellem jellemzésére/

Hát tényleg

Nemecsek Ernő, aki inkább meghal, minthogy áruló legyen

A talpig becsületes kis Nyilas Misi, aki nem lop, nem hazudik és aholtudsegít.. micsoda lúzerek

Nemrég olvastam egy cikket, ahol érdekességként bemutatták, hogyan cenzúrázták világszerte a meséket, gyerekkönyveket, hogy került le a listáról a erőszakos Piroska, a rasszista dr Doolittle, vagy a brutális Pinokkió.

Lehet, hogy oly korban élünk, amikor a becsületesek kerülnek cenzúra alá, az élhetetlenek, az igazmondók, a hűségesek? A lúzerek.

Nehogymá!

Pedig megvan a veszélye.

Elhallgatom a fiatal és tehetséges riportert, amint faggatja a nagynevű rendezőt, Szőnyi G. Sándort, az idei filmszemle életműdíjasát, aki a hetvenes - nyolcvanak évek sztárrendezője volt a televízióban, joggal és okkal, hiszen kiváló, máig emlékezetes alkotások létrehozója. A műsorvezető szerette volna rábírni a művészt, hogy üldöztetésről beszéljen. De nem tette. Kultúráról beszélt és alkotó munkáról és közös akaratról, ami a klasszikus magyar műveket képernyőre segítette, és hogy ma is ez lenne a közszolgálati televízió feladata. A riporter bosszús lett, rátámadt: miért mondja, hisz ezeket már nem néznék meg, nincs rá igény…

Honnan tetszik tudni? Hiszen nincsenek ilyen feldolgozások, nem tudhatjuk hogy van -e rá igény, hiszen csak a szemetet kapjuk, a talmit, a bizsut, ami drágakő azt legfeljebb éjszaka, eldugva a kiváltságosoknak, akik már amúgy is látták, és emlékeznek.

Nemcsak a levegőbe beszélek . A Filmművész Szövetség Gyerekszakosztálya /szakosztály még van, gyerekfilm már nincs/ egyik összejövetelén a producerek közül többen kifejtették, az értékes gyerekkultúrát nem lehet eladni, mert a gyereknek nincs rá igénye. Könyörgöm, honnan tudják, a gyerek még nem is látott olyant, hát honnan tudja, hogy nincs rá igénye?

Mindez miért tartozik ide?

Mert pont a magyarországi gyerekszínházi terület az, ahol dacolva az „elvárásokkal” igényes alkotások kerülnek hétről hétre a színpadra. Amíg a „producerek” be nem lépnek

Addig is. Nemecsek Ernő, Nyilas Misi! Hajrá! Ne adjátok fel



Az inditó cikk
A cenzúráról szóló oldal
SZÍNHÁZAJÁNLAT, nem gyerekeknek, a témához: Jógyerekek képeskönyve
 

vissza a főoldalra

vissza a kritikák oldalra