MONTÍROZÓBAN

Nórika és Mercédesz kapkodva keresgélnek a kazetták között. Valamit nem találnak.
Ordítoznak egymással idegességükben.









Az operatőr mit sem sejtve derűsen vidámkodik be. Eszik, mint mindig.





Nórika  reménykedik, hogy mégis lesz valami adásban, hátha, ha már azt a vacak kazettát nem találják, és különben is, nem mondták meg előre mi lesz a botrány tárgya.
Balogh és  Nórika kiviharzik a montírozó szobából.
Mercédesz döbbent képpel áll.  A mór megtette kötelességét, a mór mehet. - ez  a buta közmondás jutott eszébe...

Nórika:  nincs meg az anyag
Mercédesz: nem én tettem el
Nórika:  most mit csináljak, ülj be és mondd el
Mercédesz:  dehogy mondom
Nórika:  te találtad ki az egészet, vagy hozzál másikat
Mercédesz:  ugráltatsz mint egy bohócot
Nórika:  ha nem tetszik, ne ugrálj
Mercédesz:  nem is tetszik, kegyetlen vagy
Nórika: mi a francot csináljak, hol lehet az a kazetta, hé Balogh
Balogh: sziasztok kislányok, mi van, sietni kellene ezzel a kis liliomtiprással ,mindjárt adás
Nórika:  nálad a kazetta?
Balogh:  milyen kazetta, nincs nálam semmi, viszont van egy új jó kis botrányom, sokkal jobb, mint a liliomos.
Kiírtak egy pályázatot, és ki nyerte, na ki nyerte, a kiíró cég főnökének a barátnői
Nórika:  jó, de mindennapos
Balogh:  na gyerünk utánanézni
Nórika:  jó, és hol van ez, és kész leszünk? És beszélni fognak?
Mercédesz:  és én?

CHARLIENÁL
Lányok nyüzsögnek a folyosón
Különleges fantázia jelmezekbe öltözteti őket Alex.
Barbara is ott nyüzsög, de nagyon elégedetlen és különben sem bírja Alex állandó nyüszítését
Látszik, hogy nem most kezdték a veszekedést






Charlie jön elgondolkodva, a legkevésbé sem érdekli a szokásos öltözködési hajcihő

Barbara:  Mi van, ilyen ócska ruhákat akarsz rám adni?
Alex: Ez ócska, ez neked ócska, 18 ezer forint volt csak a kölcsönzés, és ez neki ócska
Barbara:  a Leilában egyedi tervezésű ruhákat kaptunk, mert ott adtak a minőségre
Alex: Persze a kiközvetítés minőségére, buta liba
Barbara:  ha még egyszer ilyen sértést megengedsz magadnak kilépek
Yvett: Alex gyere már, nem tudom bekapcsolni ezt az izét
Alex: másokkal is kell törődnöm
Barbara:  csak törődj
á. Charlie , képzeld el arra gondoltam, hogy egy olyan sorozatot kellene csinálnunk...
Charlie:  bocs most nem érek rá, ha elkészültetek, majd szóljatok, most mennem kell
Alex: Charlie, nem bírom ezt a rumlit
Charlie:  jó, hogy nem árulkodsz
Alex: kösz , ez a hála , na gyerünk, ne húzzátok az időt

MŰTEREMBEN

Charlie jön be a  műterembe. Rudolf ott ül az ablakban
Folytatják a vélhetően már megkezdett beszélgetést

Charlie:  és most, lefektetted a kislányt és meglépsz
Rudolf:    nem fektettem le
Charlie:  az egész város erről beszél
Rudolf:    tehát az egész város ott volt és tartotta a gyertyát
Charlie:  szóval elmész
Rudolf:    így lesz jobb mindenkinek
Charlie:  nem szereted
Rudolf:    de, azért megyek el
Charlie:  szomorú lesz
Rudolf:    én is szomorú leszek
Charlie:  hiányozni fogsz
Rudolf:    tudom

KÁROLYI KERTBEN

Barbara, Anna, Ottó és Bálint, nevetve, futva jönnek valahonnan, könyvekkel, papírtekercsekkel, dossziékkal, néprajzi rekvizitumokkal




Elkezdenek éktelenül kerepelni, kolompolni, és egyéb zajokat kelteni mind a négynél van egy egy zajkeltő népi eszköz




majd abba hagyják, hintáznak, vagy valami óvodás mászókával szórakoznak. A párok rendeződnek a szöveg szerint
végül két párra szakadnak és két irányba mennek, de nem messze mert egy egy padra letelepszik mindegyik pár


közben Rudolf továbbballag, és majd Tomtommal találkozva látjuk újra a következő jelentben

Barbara:  azonnal hagyjátok abba ezt a kibírhatatlan hangoskodást,
Anna:  igen itt mások is laknak
Ottó:  és mások nem szeretik  ha az embernek felhőtlen a jókedve
Bálint:   márpedig nekünk felhőtlen a jókedvünk
Anna:  Rudolf tanár úr neked mért nem felhőtlen a jókedved
Rudolf:    felhőtlen, csak menjetek, de ne riasszátok el a park össze lakóját
Barbara:  mi csak a verebeket
Ottó:  meg a galambokat
Bálint:   mi lenne, ha békén hagynánk a galambokat, engem pl. sose bántottak
Anna:  de most tanultuk, hogy hogyan kell elriasztani a madarakat a termés közeléből
Ottó:  szerintem itt egy csipetnyi termés sincs
Anna:  látod ebben megint igazad van
Ottó:  nekem mindig igazam van
Barbara:  nehogy elszállj az önelégültségtől
Ottó:  tudsz valamit azon kívül, hogy engem leteszel
Bálint:   hagyjátok abba
Barbara:  igen hagyjuk abba, Bálint mit szólnál ahhoz, ha elmennénk moziba
Anna:  és mi?
Ottó:  majd mi is elmegyünk egy másik moziba
Bálint:   istenem mért kell mindennap összeveszni
Anna:  ki mondta hogy összeveszünk, ti mentek arra, mi meg erre
Bálint:   mért nem lehet egyfelé menni
Barbara:  minek akarsz egyfelé menni, ők mennek arra, mi meg erre
Bálint:   de azt hittem, az Ottóval
Barbara:  soha, azt csak az Ottó hitte
Bálint:   aha valamit hallottam erről, még az elején
Barbara:  na látod

KÁROLYI KERTBEN MÁSUTT

Rudolf ballag gondolataiba mélyedten
A parki padon Tomtom ücsörög, mikor meglátja Rudolfot felemelkedik
A megszólított letelepszik a kisfiú mellé





Előveszi a béta kazettát, amit ezek szerint ő lopott  el.


Rudolf boldogan megpörgeti a kisfiút és tovább megy, továbbra is  gondokba merülve

végszóra érkezik Balázska.
Elgondolkodva beszélgetnek és nézik a fiatal szerelmespárokat





Tomtomnak feltűnik a párcsere

Tomtom:  meg kellene verekednem veled
Rudolf:    állok elébe uram, a lovagiasság szabályai szerint, de mit vétettem
Tomtom:  elcsábítottad a nővéremet
Rudolf:    szeretem a nővéredet ,és ez különbség
Tomtom:  nehezen de rájöttem, hogy a nővérem is szeret téged, de én vagyok a hibás, túldicsértelek annak idején
Rudolf:    bánod
Tomtom:  még nem tudom a szerelem mit ér meg... ezt mindenesetre neked adom
Rudolf:    csak nem elloptad?
Tomtom:  a cél érdekében elkövetett cselekmény
Rudolf:  fantasztikus vagy ..  ha nagy leszek meghálálom
Tomtom:  el is várom
Balázs:  NA, KIÁLL?
Tomtom:  hogy gondolod, más a helyzet
Balázs:  megfutamodott
Tomtom: hogy mondod?
Balázs:  lehet hogy te futamodtál meg
Tomtom:  nem, szerelmesek, és az különbség, ezt is meg kell értenünk
Balázs:  én megértem, én is szerelmes vagyok
Tomtom:  na látod .. ahogy így elnézem, neked kellene megverekedned ..
Balázs:  megvár megígérte
Tomtom:  ez nem egy másik fiú, mint aki eddig volt,
Balázs:  ebből is látod, hogy nem számít, engem szeret

GABIÉKNÁL

Máté ül a konyhában és eszik, Sára tüsténkedik mellette, mákos tésztával eteti










Sára közben  vizet hoz, újra mer, nézi elgondolkodva  a kisfiút, aki már lassan nagyfiú, főleg mikor ilyen komoly gondjai vannak.

Máté:   azt hiszem nem jövök többet, nincs már rám szüksége
Sára:   hogy mondhatsz ilyent, a barátság az nem múlik el, az nem szerelem
Máté:   megmondjam az igazat, én szerelmes vagyok a Gabiba
Sára:   hát az nehéz
Máté:   a barátság az, azt hogyan lehet megkülönböztetni
Sára:   nem is tudom, ízlik .. szerintem a barátságotokat csak meg kellene menteni
Máté:   de olyan féltékeny vagyok
Sára:   hát persze, én is
azért ha szüksége lesz rád
Máté:   persze, csak a szerelmes felem féltékeny a barát felem készen áll
Sára:   kérsz még
Máté:   kérek

KÖNYVTÁR ELŐTT

Gabi tanul, Anna jön oda








Gabi odavágja a könyvét és elszalad

A SZOKOTT RANDEVÚ HELYÜKÖN

Rudolf Gabit várja, szomorú
Gabi jön, Rudolf  boldogan fut felé, ahogy szokott, de hamar észreveszi, hogy baj van
aztán csak ölelik egymást és nem tudnak szólni.

Anna: Most szólj hozzá, felháborítónak találom, hogy elmegy
Gabi:   ki megy el?
Anna: jajj ne tedd magad, a Rudolf megy el
Gabi:   hova megy
Anna: Szegedre, hova menne, és nem is szóltál, te tudtad nem?
Gabi:   én? Én tudtam, persze

VONAT


ESIK
Gabi áll az esernyővel, a vonat végét nézi.
Az eső és a könnye összemosódik.
Áll egyedül az üres állomáson.

Senki nincs csak az eső.

AZTÁN ott áll a fiú is az esőben.
Ledobják az esernyőket és futnak,
és pörögnek, és eltűnnek, és üres az állomás, és csak az eső esik.
Visszajött, vagy csak a vágy hozta vissza?

KILENDEDIK RÉSZ -

A jégpályák lovagja nyitóoldal