évösszefoglaló

JANUÁR

Nehéz hónap volt. Igaz a siófoki temetkezési vállalkozásra nem lehet panaszom, gyorsan, empátiával, ugyanakkor profin intéztek mindent.
Nem tartottunk temetést, mert…
„…Nem e sötétszín köntös, jó anyám,
Sem a szokott gyászöltözet, sem az
Erőltetett mell zúgó sóhaja,
Nem a szemekben duzzadó patak,
A csüggedő tartásu arc, meg a
Bú többi módja, színe és alakja
Jelölhet engem voltaképp: ezek,
Valóban, látszanak, mert játszhatók;…” ( Shakespeare- Arany János)

FEBRUÁR

Volt egy kis nosztalgikus élmény. Tabra hívtak a hagyományőrzők, a könyvtár vezetőjének ötlete volt. Persze volt Kaszás Mari és Szilágyi Éva, akit legalább 50 éve nem láttam, de ezek a gyerekkori barátságok olyanok, hogy megmaradnak, meghúzódnak valahol a lelked bugyrában… szóval jó volt, mindenféléről fecsegtünk, hoztak, vittek, kényeztettek. A lányok süteményeket sütöttek nekem…
Közben már a debreceni szemináriumra készültem, a hónap végén beindultunk.

MÁRCIUS

Debrecen, egyetem,  szemináriumi csoport remek, csupa lány, de csillogók. Úgy érzem, kölcsönösen hasznosak vagyunk egymásnak. Azzal kezdtem még 2012 –ben, – mikor ez nagyon is a helyén volt -, hogy ha kamerát látunk, ne iruljunk, piruljunk, hanem bátran nézzünk bele és mondjuk el, amit fontosnak tartunk. S mit látok ebben az évben? Vihogó, szégyenkező lányok helyett bátran a kamerába vigyorgó nyílt tekintetek. A világ utolért. Változtatnom kellett. A bevezetés ugrott. Sajnos a jegyzetet, amire tavaly még annyira büszke voltam, csendben és kedvesen visszadobták, nem elég tudományos. Igaz. Azért ismeretterjesztésre jó lehetne.

Megint voltam Békéscsabán a bábos drámaíró versenyen, ahova, mert szeretnek, hát meghívtak. Mindig nagyon feltöltődős hét ez. Készítettem beszámolókat és összefoglalót és néhány miniportrét, amiket nagyon fontosnak tartok. A színház egy egy művésze mutatkozik be 5-6 percben.

ÁPRILIS

Ebben a hónapban sikerült 70 évesnek lenni. A kölyökidősök sem felejtették el.

Salgótarjánban a Lévai Sándor kiállítást. Megnyitottuk. Shah Gabi rendezte nagyon szép tőle és a várostól.
A debreceni szemináriumra meghívtam Bécsi Imrét a lyukkamerás mániájával, és nagy sikert arattam vele.

Igazán régifajta örömet okozott, hogy Sárik  Péter és Szabó Balázs közösen írtak egy dalt és nagyon jó dal lett. Azért régimódi öröm, mert igazi szerkesztő – dramaturgi büszkeség, amikor összehoz valakiket az ember és abból akár már nélküle is, de születik valami, ami jó. Aztán már senki nem tudja, hogy én hoztam össze őket, talán már maguk sem emlékeznek, de én most itt megírtam és néhányan mégis tudni fogják

MÁJUS

Szerveztem a debreceni csoportomnak egy  csoportos tévé látogatást  Nem nekem jutott eszembe, Keményfi professzor ötlete volt, de nagyon jó ötlet. mindenki örült. Nekem az igazi örömöt az elkészült kisfilmek okozták. Megérte utazgatni Debrecenbe
Steinhauser Andrea megkért egy casting dokumentálására. Másnak nem, de Neki megcsináltam és nagyon jó volt, kár hogy ami a linkelt  oldalon van, annak nagy része már nem aktuális-
A nagypapámról írt a Zalai Hírlap
Ellátogattam Nógrádi Gábor sajtótájékoztatójára. Nyüzsgés a nyár előtt

JÚNIUS

A nyüzsgés nem állt még le, mert felkértek, hogy laudációt mondjak Bálint Ágnes mesevilágának magyar örökség díja átadásakor. Ilyenkor van előzetes meghallgatás komoly professzorok figyelnek és elismeréssel fogadták a mondandómat, amit aztán a díszterem pulpitusán kellett elmondani. Érdekes emiatt sosem izgulok. Lehet, hogy mégsem kellett volna annak idején feladni és hagyni hogy a először a Szabó Márta, utána a Rózsa Gyuri leelőzzön, azért nem voltam határozottabb és harcos, mert azt gondoltam úgysem vagyok elég szép a képernyőhöz.

Ebben a hónapban volt egy másik szereplés is. Kiadták  A világ legrosszabb gyereke c. könyvet újra – ez nagyon jó – és ennek kapcsán, a Könyvfesztiválon volt egy kerekasztal beszélgetés a Vörösmarty téren.

JÚLIUS

Marcsival elmentünk Szentendrére.  Jókat fényképeztem, ettünk, dumáltunk. Így jó, minden az, ami.
Ilyenkor nyár van, mindenki nyaral, én gyerekszínházi nosztalgiákkal ütöttem el az időt. Már tudtam, hogy ősszel megyek Kecskemétre dolgozni, ez igazán jó érzés volt. Belekezdtem a honlapom rendbetételébe. Az ilyesmi mindig az üres hónapokra esik. hogy mégse legyen annyira üres
Szép esti koncert a Városháza udvarán, Érdi Tamás játszik, meleg van, nyár. Ez is jó, ez is az ami.

AUGUSZTUS

A szokásos augusztusi semmi. Az Anyu kicsit jobban van, már fényképet is tudok feltenni róla. Véglegesítem a Bábok, barátok blogot, a megbukott album anyagát kiegészítettem. Szerintem jó lett. Hasznos, látom, hiszen a Süsü 40 éves cikk is ezt idézi, persze nem jelzetten, de mégis magamat hallom vissza, de hát mégis csak én vagyok a jó forrás.

SZEPTEMBER
A pozsonyi piknikre mentünk Marcsival. Nagy várakozás volt bennem, hogy majd milyen kulturális lesz, aztán előtte nap kiderült, hogy a klubrádiót nem engedik standot állítani…nem értem. Ezért vagy amúgy is, az egész olyan semmilyen volt. Kicsit álldogáltunk, majd jól bekrémeseztük az Augusztban. KAMU hónap volt egyébként. Kamu népszavazással, sok rosszkedvvel.

OKTÓBER

BÁBSZÍNHÁZA TALÁLKOZÓJA Kecskeméten. Jó színvonal, szórakoztató, sok nagy tehetség, szerény karakter. Szobrász Andrással voltam, biztonságban, nyugalomban, profin. Vágni sem volt nehéz.
Az őscirókásokkaé készitett riportok megerősitették, hogy valakinek meg kell írni  a magyarországi bábszínházak történetét, ahogy Balogh Géza remek monográfiájában megírta a budapesti bábszínház történetét. Nagyon érdekes párhuzamosságok, életutak. Addig kell megírni,  amíg még jól vannak a tanuk,  hiteles forrásokból lehetne. Én gyártom a kis riportokat, szeleteket, portrékat csekély sikerrel :( de azrét legalább megvan.
Több jövőbeni munka is szóbakerült. Majd meglátjuk. Rózsa Gyuri is felhívott. Pályázik. Majd meglátjuk.

NOVEMBER

Széplakra is beköttettem az internetet, már a fele időt ott töltöm, meg az Anyu is úgy használja az okos telefonját, ahogy kell. Kikeres, tájékozódik, videókat néz, nagyítóval, de mégis. A szép új világ beszippantotta. (90. születésnapját ünnepeltük Katalinkor) Betty nagy segítség, és a vonatot is mindig elkergeti – gondoljátok el, itt tornyosulnának a kertünk alatt, ha ő nem intézkedik.

DECEMBER

A kép, abból az időből, amikor még kislány voltam. Januárban Tabon voltam, decemberben Balatonbogláron. Igaz itt nem én voltam a vendég, csak mellékvendég, de nagyon jó volt, örültek és szerettek.
A Debreceni Egyetemről hívott Keményfi, hogy egy kutatócsoport megy Bithuséba, jó lenne csinálni egy profi videót az útról, kutatásról és lennék -e a rendezője? Még szép
Az évvégén még megjelent 2 Süsü cikk, egyik interjú velem.
Hát ez. Igaz nagyobb részt Budapest és Széplak között ültem a vonaton, de azért mozgalmas, normális év lett.