Magyar Örökség Díjban részesült: Bálint Ágnes mesevilága
- június 18.-án zajlott az oklevelek ünnepélyes átadása a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében.
http://www.magyarorokseg.hu/aktualitasok#junius |
A Magyarországért Alapítvány kurátorai úgy határoztak, jeles bizottságot kérnek fel arra a célra, hogy együtt munkálkodva a „Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát” létrehozzák.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által ezen szándék szellemében megerősített bizottság 2016. június 18-án a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében kinyilvánítja, hogy az arra méltó
BÁLINT ÁGNES MESEVILÁGA MAGYAR ÖRÖKSÉG,
amiről ezen oklevél bizonyságot tesz. Bálint Ágnes nevét az Aranykönyv őrzi.
A díjat átvette: Dr. Sárváryné Németh Ágnes és Dr. Németh Anna, Bálint Ágnes lányai
Átadó: Dr. Takács József
Bálint Ágnes méltatására engem kértek fel
A hivatalos közleményben ezt emelték ki a laudációból:
„Bálint Ágnes a napi élmények hatására alkotta meséit, beleszőve a kor jellegzetes pillanatait, gondjait. Történetei mégis kortalanok, mert az emberi alaptermészetre építette őket: a jellemző konfliktusokra férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, öregek és fiatalok között. Szereplői nem jók vagy rosszak, csak cserfes, kíváncsi, rosszalkodásra kész, de a jóra is mindig kapható hétköznapi hősök – méltatta a szerzőt Takács Vera szerkesztő, rendező, forgatókönyvíró.”
A teljes szöveg:
KEDVES ÜNNEPELTEK ÉS ÜNNEPLŐK, KEDVES KÖZÖNSÉG
Időutazásra hívom Önöket, a múlt század ötvenes éveinek végére, 1958-ba. A frissen alakult Magyar
Televíziónak első pillanatától kezdve volt gyermekműsor szerkesztősége, mégis akkor lett igazán, amikor dr. Németh Sándorné alias BÁLINT ÁGNES belépett Kovács Béla főszerkesztő ajtaján. Gyerekműsorok szerkesztésére kiírt hirdetésre jelentkezett. Azonnal felvették. Az energikus, fiatal, ötletekkel sziporkázó, kétgyerekes anyuka alkalmassága nem hagyott kétséget.
Bálint Ágnes addig egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott papírok, levelek között. Volt 4 felsőfokú és egy középfokú nyelvvizsgája, és Bécsben szerzett grafikusi diplomája.
Még 20 éves korában megjelent Az elvarázsolt egérkisasszony c. meseregénye. 14 éve volt férjnél, 2 kislánya született. Vagány dolog volt, amikor kolléganője biztatására válaszolt a tv hirdetésére.
És a meghallgatás utáni napon, a vecsési vicinálison már a Magyar Rádió és Televízió újdonsült szerkesztője utazott. De ez a státusz – ami sokakat abba a hitbe ringatott, hogy ők egyszerre valakik lettek – Bálint Ágnesen semmit sem változtatott. Kivéve azt az örömöt, hogy végre olyan munkája van, amit igazán szeret.
Korán kelt, megetette számtalan állatát, veszekedett a lányaival vagy a férjével, hogy hatalmas kacagásai egyikével meg is békítse őket. Hajkurászta a levélevő kost, szétválasztotta a mindig civakodó macskákat. Bálint Ágnes Bálint Ágnes maradt. Nem változtatott a viselkedésén, az öltözködésén, a szokásain. Eleinte sem, később sem.
A szerkesztőségben leteremtette a cigarettázó, idegeskedő, fejfájós kollégákat, hogy ilyen életmód mellett ne is csodálkozzanak, igyanak tejet és menjenek úszni!
És ezek a dolgok szerves részei a mesevilágának, ne gondolják, hogy nem tartoznak ide.
Az ember hitelessége adja a mesék hitelét, azt hogy minden korban, mindenki számára érvényesek legyenek.
De vissza a kezdetekhez.
Eleinte az esti mese nem állt másból, mint bemondók által felolvasott történetekből. Éppen arról beszélgettek a szerkesztőségben, hogy kellene az esti mesének valami keretjáték. Mondjuk Nagyapó meséi címmel. Ági húzta az orrát. Megint csak szavak, a nézők mozgóképet várnak.
Jó, akkor legyen nagyapónak kutyája, macskája… de ez nem elég. Aztán a vecsési vonaton ott felejtett valaki egy rongybabát, nagy gombszemekkel. Akár nagyapó is rátalálhatott volna! – indult el az írói fantázia. S ha már megsajnálta és hazavitte … költözzön be a … És mire a vonat Vecsésre ért, megszületett a Mi újság a Futrinka utcában? sorozat. Megszületett és nagy sikert aratott.
Ez volt az első „szappanopera” a magyar tévében. Mindössze 7 rész került élő adásba 1961 -ben. Mégis megalapozta a legendát és ismertté tette Bálint Ágnest.
Valaki egyszer konyhaasztal írónak nevezte. Nem bóknak szánta, de a lényeget fogalmazta meg, és a
legnagyobb dicséretet mondta. Igen, a hétköznapiakkal foglalkozott. Cicamicákkal és Morzsikkal, Károly bácsikkal és Irma nénikkel, Kukorikkal és Kotkodákkal. Állatok, emberek, gyerekek, férfiak, nők, innen a szomszédból.
Bálint Ágnes mesevilágában nincs eldöntve, hogy kinek szól a mese, és az sem érdekes, hogy pontosan mikor játszódik. Miközben napi élmények hatására alkotta a meséit, a kor jellegzetes pillanatait, gondjait is beleszőtte, mégis teljesen kortalanok, mert az emberi alaptermészetre építette őket, a mindig jellemző konfliktusokra férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, öregek és fiatalok között.
Szereplői nem jók vagy rosszak, csak cserfes, kíváncsi, rosszalkodásra kész, de a jóra is mindig kapható hétköznapi hősök.
Ágnest nem érdekelték a konvenciók
Különc volt. Igen
Különbözött az átlagtól, hiszen volt neki valami plusz, a tehetség
A mesevilág része a vecsési ház, a mesék bölcsője, most múzeum, játékudvar, gyerekcsoportok látogatják, Bálint Ágnes műveiből készült színdarabokat mutatnak be. Ott vannak a mesék. Meg bennünk.
Számtalan nívódíjat kapott a munkáira.
1975 –ben megkapta a József Attila díjat
1997 –ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét
2008 –ban hagyott itt bennünket.
Bálint Ágnes mesevilága a mi világunk, ismerős, otthonos kisember világ.
2016. június
Bálint Ágnesről már a honlapomon
és a Magyar Televízió bábjai blogon is írtam
ITT A VECSÉSI EMLÉKHÁZBAN TETT LÁTOGATÁSRÓL