Megtámadtak egy kérdéssel tegnap egy nosztalgia esten. Ahol a hetvenes évek dalait énekelték nagypapakorú muzsikusok, meghatottan emlékeztek viháncoló táborlakókra korabeli hölgyek. Aztán egy keménykötésű férfiú /egyébként világhírű és muzsikus/ azt mondta ez ma már nem megy, és semmi értelme más világ van, a fiatalok már másra gerjednek
Hirtelen válasz híján hozzámfordult a műsortvezető, hogy szerinted?
és én egyetértettem a keménykötésűvel, mert tényleg, aztán hozzátettem, hogy megfeleljek az elvárásoknak, hogy viszont van egy réteg, aki mégis ennek ellenére vevő a versekre, az irótáborra, a komolyzenére.
ja. van egy ilyen réteg
csak nagyon kicsi
szinte alig látszik
és amíg semmilyen csatornán nem is hall erről, hát nem is lesz vastagabb
a múlt ködével nem megszólítható
és ha legközelebb 30 alatti költők, huszonéves zenészek, lángoló tekintetű fiatal írók gyerekeknek írt műveit hallgatnánk
kik?
azért nincs válasz, mert beleájulva a múltbeli csodáinkba nem látunk túl az emlékeinken?
vagy azért mert nincs is?
hátha mégis van
és hátha mégis van fiatal közönség is
könnyű könnyes emlékidézés hasonló korú élemedettek körében
mindannyiunknak jobban esik
míg a fiatalok zenéje beszédmodora, filmgagjei idegesítőek és bántóak és nem is értjük mert már süketek vagyunk nemcsak tényleg, hanem amúgy is
de amit nem mondtam el, mert hirtelen ért a kérdés és felkészületlen voltam, meg a hely szelleme nem is engedte volna a durva választ, ugyanis, amíg nagyszülő korú nosztalgiázók sírnak régi dicsőségük romjain és fogalmuk sincs mi ma a divat, merre megy a világ, mik a menő művészeti alkotások, amíg a szlam poetri csak valami miisez? amíg azok az új műfajok, amikről még nem tudjuk hogy maradnak vagy elmúlnak a pillanattal el sem érnek addig hogyan válaszoljunk?
Amikor mi voltunk virágzóan fiatalok és erőszakosan térfoglalók új műfajokkal új arcokkal dörömböltünk a régi dicsőségeken darvadozó főnökök ajtaján,
Az lenne a jó ha irodalmi verseny zajlana a slamek és költők között
ha legközelebb harmincon aluli költők és énekesek jönnének el és a közönségben nem a nagymamák , hanem az unokák ülnének
felzaklató minden nosztalgia est nem szeretem és nem is rendezek ilyeneket
Az értéket az új kultúrát a dörömbölőknek kell behozni
kellene
nekünk meg az a dolgunk hogy kritizáljuk és ne értsük és a múltba nézzünk
vagy?
AZ EST NAGYASSZONYA
és a közönsége
HADIK SZALON fotója
és HALÁSZ GÁBOR, aki engem filmez miközben Őt filmezem
az én fotóm