Takács Vera képes beszámolója a találkozóról.
Kaptuk a fenti meghívást, és örömmel elmentünk. Már az előtérben találkoztunk régi kedves kollégákkal.
Kovács Róbert, Holló Csaba hangmérnök, Vámos Sándor műszaki vezető, Acél Réka
Természetesen már az elején eltértünk az eltervezett „adásmenettől”, mindig egyszerre beszéltünk és sokat nevettünk.
(A közönség szerencsére velünk nevetett.)
Robi rátért a felnőtt stábtagok rosszalkodásaira
Mikor sikerült a rendes kerékvágásba terelni a beszélgetést A világ legrosszabb gyereke kapcsán Réka és Robi első szerepéről, a gyerekválogatásról beszélgettünk. Robi szerint csak neki köszönheti Réka, hogy bekerült a filmbe- Való igaz, hogy a válogatás végén a „döntőbe” két kislány jutott és én(takacsvera) Robit kérdeztem, hogy na melyik? A rékaarékaarékaaréka…volt a válasz. Hát így.
vetítettük ezt a kis montázst a filmből.
A mustározás mindig meghozza a sikert, jókat nevettek a nézők.
Kovács Róbert és Takács Vera
Jóleső nevetéssel fogadták a képeket. Menten szó esett Robi és Annamari bimbózó szerelméről, és arról, hogyan kísérték el az első randevúra a szülők – titokban – a gyerekeket.
Ezután a barátságról és a szerelmekről esett szó. Kimeríthetetlen téma.
Acél Réka
Réka mondta el, hogy a barátság ami őket összefűzte nehezen leírható. Fontos és összetartó és máig érvényes. Ez a barátság megóvta őket, hogy a kamaszkorukban bármi félresiklás történjen. Én is így gondoltam, de az elkerülhetetlen volt a nyugodt munka érdekében, hogy a zsák bolhaként működő gyerekcsapat mellé gyerekvigyázót vegyünk fel
A kedvenc gyerekvigyázónk Vargosz elmesélte, hogy fiatal tanárként félt a feladattól, jogosan, mert az első munkanapján mindjárt egy nagy vízipisztoly csatában találta magát, de amikor hirtelen kirántott a háta mögül egy nagyon nagy vízipuskát és visszalőtt, megteremtődött a tekintélye.
Sasi, Sasvári Lajos az első idők és A világ legrosszabb gyerekének operatőre
Sasi, Sasvári Lajos operatőr
Ő arról mesélt, hogyan látta meg a kicsi Robiban a nagy színészekre jellemző gesztusokat. Ezután felidézte a kilencvenes évek elejét, amikor a Kölyökidő benne élt a napi aktualitásban. Pont forgattunk, a taxis blokád idején az üres Szent István körúton, és éppen – tényleg véletlen – a Néprajzi Múzeum tornyában voltunk, amikor a háttérben a csillagot szerelték le a Parlamentről.
Majd én még hozzá meséltem hogyan dobott bele a Dunába akaratlanul, de hatásosan eláztatva.
Vámos Sándor műszaki vezető elmesélte, hogy ő ugyan nem félt, de a kollégai bizony megijedtek, mikor a „zsák bolha” elárasztotta a televíziót.
Ezután Réka és Robi elmesélte hogyan döntötték le a Rékát rejtő tornyot a rajongók, egy Sajtónapi, élő, színpadi produkció közben. Az őrület bizonyítására a TV rap -et mutattuk meg a vendéglátóinknak, akik jóízűen kacagtak, bár néhányan már majdnem elaludtak. Hiába 2 és 3 között az ember hetvenen felül – sőt korábban – már aludni szokott, mint az oviban. :)
Befejezésül a fiatalok beszámoltak családi életük alakulásáról, minderről a blog egyéb oldalain tájékozhattok.
Hát így