A Móra Könyvkiadó felkért hogy írjak valamit a 70. születésnapjukra, úgy látják, hogy volt köztünk valami az évek során. És tényleg.
Felbátorítottak, hogy a gyerekkori élményekről is írjak, és bár az akkori könyveim egy részét még az Ifjúsági Könyvkiadó adta ki, az volt a Móra elődje, csak a nevük változott ők maguk maradtak akik, a magyar gyerekkönyvkiadásért felelős szervezet. Abban az időben nem is volt más. Van egy polcom, ahol a kedvenceimet őrzöm, azokat a könyveket amikhez közöm van, még mindig érzek valamit. ha kezembe veszem őket. Ilyenekről írtam.
Aztán amikor már a tévében dolgoztam, a gyerekszerkesztőségben, természetesen a Móra kiadványok voltak a mindennapi betevőink. Hiszen honnan máshonnan vettünk volna adaptálnivalókat, ajánlanivalókat, kiket másokat kértünk volna fel írónak, ha nem azokat, akiket a Móra is kiad, hiszen szerencsére a két szerkesztőség gondolkodásában sok hasonlóság volt. Ezzel az egyszerű példával érzékeltetném:
Volt egy az u.n. poroszos iskolára és a közgondolkodás nagy részére is általános és szokásos jelmondat: „AKI KÍVÁNCSI, HAMAR MEGÖREGSZIK”
Mi meg így gondoltuk:
„LÉGY KÍVÁNCSI, MERT A KÍVÁNCSISÁG VISZI ELŐBBRE A VILÁGOT!”
Érintőlegesen említettem Janikovszky Évával való barátságunkat ITT egy jellemző történet. Évával volt egy olyan rövid kalandunk, ahol Ő forgatókönyvet írt, egy kisiskolásoknak szóló műsor számára. (Papírsárkány 1. évad) Nagyon sokat küszködtünk, az író szereti, ha azt írhatja, amit akar, a tévé szerkesztőnek meg figyelembe kell venni rengeteg megvalósíthatósági szempontot – nem tartott sokáig a közös munkánk ezen része (volt egyéb, és az jól ment)
Persze ha az ember tévé szerkesztő és olyan forgatókönyvek kerülnek a kezébe, amiken dolgozni kell, mert a tévés szabályok, lehetőségek sok mindent más formában kívánnak meg, mert a ” Pistike akkor arra gondolt, és szerette volna” egy könyvben remek kezdet, egy forgatókönyvben semmit nem ér, mert ott szituáció kell, cselekedet, elmondott mondatok.
Szóval a lényeg, hogy forgatókönyvet írni egy másfajta gondolkodás, mint regényt, novellát főként verset. Van aki ezt nagyon jól megérzi és tudja és van aki nem, mindenesetre a sok próbálkozás, javítás, átírás arra ösztönzi a szerkesztőt, hogy írjon maga is.És az író témája a szerkesztő tálalásában lehet hogy jobb lesz. Mindenesetre a stáb számára könnyebben feldolgozható.
A szerkesztő hát írni kezd, a saját nevében nem teheti a szigorú szabályok miatt (a szerkesztő szerkeszt mert így rálát az író munkájára és segíteni tud rajta, viszont mire elmagyarázod – tisztelet a kivételnek -) Nem érdemes ennyit köntörfalaznom én is írni kezdtem az író neve alatt és annak az írónak a stílusában kellett írnom négerként, aki a valódi szerző volt a stáblistán és nagyon jó kaméleon voltam írtam mindenki stílusában, volt olyan harmonikus együtt írásunk amikor soha nem derült ki hogy kié is az a sor. Csak a kilencvenes években jutottunk oda, hogy már saját nevemben írhattam 15 év kellett hozzá.Abban az időben volt egy MINERVA- RTV kiadó sokat dolgoztunk nekik tévések, műsorokról írtunk, néha megengedtek saját sztorit is, meg is jelent egy történetem a csillebérci táborban rendezett filmes altábor izgalmas nyaráról, ahol a gimnazisták saját filmet csináltak, jót, ügyesen.
Ezután egy újabb sztorit is beadtam, én nagyon meg voltam elégedve az írással, szellemesnek találtam, kereknek… de visszadobták azzal, hogy ez tiszta janikovszky.
Nagyon lelombozott ez a közlés vissza is vetette az írói pályámat – vagyis nem engedte elindulni – ez már a második szerkesztői leradírozás volt. Volt egy eset még kiskamaszkoromban a Pajtás újsággal
És a kaméleon visszanyal! Most elkészült egy írásomat, amit nagyon szeretek és talán jó is tesztolvasásra küldtem,- erre az egyik barátom azt írja dicséretként, hogy időnként Janikovszky mondatait hallja vissza, de nem baj, mert őt is nagyon szereti. 60 év
Hát jó, persze a gyökerek a hetvenes évek elejéből jönnek, Janikovszky, Ágai Ágnes, svéd gyerekversek, aztán még sokan. Ez az időszak nagyon nagy hatással volt, szerencsére. Most Kiss Ottóra is azt mondjuk hogy tiszta Janikovszky? Vagy Ranschburg óvodás verseire? ezek is ebből a korszakból vannak. Igen tiszta Janikovszky, és még mások a tisztulás korából, a gyerekirodalom egyik legjobb korszakából. Hát így!
