Apukám kedves verebei, Karácsony másnapján hagyott itt minket és a verebek is elmentek, belátták, hogy a gazda nélkül már nem folytatódik az aranyéletük. Szomorú nap volt. Az a vigasztaló, hogy nem szenvedett, a finom libatöpörtyűk elfogyasztása után leesett a székről és annyi. Azt hittük viccel , sokat viccelt életében. De sajnos ezúttal nem. A kutyánk tudta, hogy már nincs, máskor ha elesett – sajnos előfordult – ugatta lökdöste, hogy keljen már fel, most rá se nézett. Már nem a Papa feküdt a kövön, csak valami Az volt a terve , hogy majd az angyalokat is megtréfálja, ahogy a közértes lányokat minden alkalommal, mikor vásárolni ment. azt szerette ha mosolygós emberek veszik körül.