TAKÁCS VERA

ÖNÉLET - MUNKA - KÉPEK - KAMRA - BLOG -napló - KAPCSOLAT


TÉVÉS LEGENDÁRIUM

 

BODNÁR PISTI rendező
történetei

1. zenebutik
2. Az operencián innen
3. Közép Amerika
4. Máriapócs

 

Máriapócs

1991-ben látogatást tett II. János Pál pápa Magyarországon.
A Magyar Televízió öt adást tervezett, mert öt várost látogatott meg a pápa.
Amikor az első stáb megbeszélés volt, Horváth Ádám a főrendező keresgélt a papírok közt, és így szólt: „melyik a legnehezebb helyszín? Válaszoltak neki, hogy a Máriapócsi” Az volt az érdekesség ebben a helyszínben, hogy 500 éve nem volt egy katolikus pápa egy görög keleti szentmisén.
Különösen most, hogy már meghalt II. János Pál pápa, újra megnéztem a máriapócsi felvételt, és akkor határoztam el, hogy megírom a történetet.
Máriapócs arról nevezetes, hogy ott van a „Könnyező Madonna” kép. Az volt a program, hogy ott lesz egy görög katolikus szentmise és ezt koncelebrálja a pápa.
Volt nekünk egy „pótnagymamánk” bizonyos Rózsi néni, aki eredetileg apáca volt, és a feleségem szüleinél talált otthonra, amikor föloszlatták a rendet. Ő készített föl engem, hogy hogyan megy a görög katolikus liturgia.
Abban az időben egy közlekedésbiztonsági sorozatot készítettem, és ennek ürügyén sikerült helikopter felvételt készíteni a helyszínről.
Egy biztonsági stábüléssel kezdtük a felkészülést, a magyar biztonsági szolgálat képviselője volt ott, meg a vatikáni biztonsági szolgálat is. Azt mondták, hogy Máriapócs közel van három zöldhatárhoz is, és ha valaki „csintalanságon” töri a fejét, az biztosan itt fogja megpróbálni…
Szép kilátások!
Láttam régen egy színes fényképet valamilyen magazinban a Vatikánból, és azt láttam, hogy a TV operatőrök sötét ruhában és fehér kesztyűben dolgoznak, és én is úgy diszponáltam, hogy legyen mindenkinek fehér kesztyű.
Úgy terveztem, hogy két közvetítő kocsim lesz ott, és a második kocsi folyamatosan rögzíti a közönséget, hogy meglegyen, ha valami történik. Mindig így szoktuk a kényes közvetítéseket bonyolítani.
Három héttel a látogatás előtt terepszemlét tartottunk a helyszínen. A görögkeleti papok egy kecskelábú asztalt tettek a félig kész emelvényre és eljátszották a szertartást. Bizonyos Maríni bíboros, a pápa asszisztense, szóba elegyedett velem, nagyon érdekelte a közvetítés technológiája. Ő ajánlotta, hogy kellene egy sínen mozgó kamerát telepíteni az oltár mellé, mert nagyon fontos, hogy jól lehessen látni a szertartást. Azt is ajánlotta, hogy föl lehet szerelni egy fix kamerát, a trón fölé, természetesen ott nem lehet operatőr. Volt nekünk egy URH-s kameránk is, ennek az volt a dolga, hogy az áldoztatásnál szép képeket tudjon készíteni. Maríni figyelmesen nézte végig a próbát, és szorgalmasan jegyzetelt egy piros fedelű imakönyv-szerű könyvbe. Természetesen meglestem, hogy mit ír, és azt láttam, hogy ebben a könyvben, nyomtatásban le van írva a szertartás liturgiája és csak az egyik oldalra, van nyomtatva a szöveg, és a bíboros azt írta, hogy mit kell tenni a pápának, amikor a szöveg zajlik.
A misén kuncogtunk, amikor láttuk, Marínit átszellemülten, mintegy imádkozva „súgott” a pápának.
Megnéztem az előző közvetítéseket is, és azt tapasztaltam, hogy „súlyos” üresjáratok vannak a közvetítésben, mert kényszeredetten húzzák az időt, amikor a pápa átöltözik a misére, és nincs mit mutatni. Szerencsémre az volt a terv, hogy hajnalban kiviszik a „Könnyező Madonnát” az oltárhoz. Azt terveztem, hogy felvételeket készítek a kép kiszállításáról, és ezzel fogom áthidalni az öltözés idejét.
A feleségem nagyon el akart jönni a közvetítésre, úgymond „vendégnek” és semmit nem akart tevékenykedni az előkészületek során. Amikor hűsöltünk a nagy melegben, az oltár árnyékában, egyszercsak felbukkant a porban egy reverendás pap, és egyenesen a feleségemhez jött, és arra kérte, hogy segítene-e a sekrestyét berendezni, merthogy ők nem értenek az ilyenekhez.
Természetesen ráállt és nagyon szorgalmasan berendezte a sekrestyét, például a WC-t, meg terítőket az asztalra… Miközben kamerapróba volt, az egyik műszaki kolléga észrevette, hogy fut a süvöltő orkánban, a porban egy pap, mondta is: „Gabriella, jönnek érted a papok!”
Nyíregyházán laktunk és vasárnap hajnali 2-kor keltünk, mert úgy tudtuk, hogy 3-kor szerelik le a „Könnyező Madonnát” a templomban és ezt szerettem volna forgatni. Nagyon hangulatos volt a templomkert, mert sok ember aludt ott, hálózsákokban. Föl voltunk szerelve akkumulátoros lámpákkal, és nagyon jó kis etűdöt készítettünk. Reggel aztán újabb probléma támadt; mert meg kellett tervezni, hogy az oltárhoz vezető lépcsőn hogyan helyezzék el a virágokat. – természetesen a feleségemnek jutott ez a feladat is! -
Föl voltam készülve, hogy zene kell a képek alá, és hoztam magammal egy CD-t, amin a Rádió Gyerekkórusa énekel egy Britten misét. Mivel még sötét volt, érezni lehetett a némán várakozó tömeget, hallatszott az emberek izgatott lélegzete. Tudtuk, hogy amikor érkezik a pápa, azt arról fogjuk megtudni, hogy jön egy helikopter, ami kíséri mindenhová a Szentatyát. Természetesen ebben is volt egy operatőr, meg egy kamera. Akkor még sajnos nem volt mobil telefon, jó is lett volna!
Egyszercsak földübörgött a levegő: megérkezett a helikopter!
Megérkeztek!
Már világos volt, és nagyon fújt a szél. Izgatott mocorgás a várakozó tömegben, a rendőröknél is izgatott jövés-menés kezdődött, mert villámgyorsan ki kellett alakítani a rendőr-sorfalat a helikopter leszálló tértől a sekrestyéig. Kiosztották az operatőröknek a fehér kesztyűket – készen álltunk a közvetítésre. Otthon beprogramoztam a videót, hogy meglegyen a közvetítés. Bevallom, kicsit izgultam, bár én az élőadások nagy szerelmese vagyok. Czigány György volt a kijelölt kommentátor, régen főnököm volt, és nagyon jól ismertük egymást.
Az utolsó pillanatban lettem kész a „Könnyező Madonna” klippel, és nem tudtam megmutatni Gyurinak. Ő bíztatott, biztos szép lett, és ő monitoron fogja látni, és úgy kommentálja majd.
A második közvetítő kocsiban egy kolléganőm ült, és ő közvetítette a „közönség” képeket, és az ő feladata volt, hogy folyamatosan rögzítse a terepről érkező képeket (lásd: biztonsági szolgálat!) A következő pillanatban megláttuk a porban közeledő „pápa-mobilt” a máriapócsi püspök a pápa mellett feszített az autóban – szerintem nem lehetett boldogabb ember nála Magyarországon! – A nagy tömegben ügyesen ki volt jelölve az útvonal, úgy is, hogy nagyon jól lehetett fényképezni az egész út hosszán. A közvetítő kocsi mellett is elvonult, megáldott minket.
Végül megérkeztek a sekrestyéhez, és kezdődhetett a bejátszás, de támadt egy kis gond: nagyon hangosan énekelt a kórus, így hát nem lehetett beadni a gyerekkórus felvételét, amíg Gyuri beszél. Ő rutinosan észrevette, hogy mi a gond, és röviden felkonferálta a filmetűdöt, és elhallgatott. Utólag tudtam meg, hogy a TV-székházban, nemzetközi sajtóközpontban tapssal jutalmazták ezt a bejátszást!
Lassan készen lett a pápa az öltözéssel, és elkezdődött a szertartás. Tudni kell, hogy a görög katolikus szertartásban háttal áll a celebráló pap a híveknek. Hálásan gondoltam Marínira, a fix kamera miatt! És a sínen mozgó kamera miatt is! Lényegében minden, és mindenki „megvolt” a szertartás folyamán. Amikor a pápa közeledett föl a lépcsőn, a süvöltő orkánban, Maríni, mint gondos titkár segített, hogy ne fújja fel a palástot a szél. Kaptam egy nagyon pontos „forgatókönyvet”, hogy mikor mi fog történni. Ez nagyon jó szolgálatot tett, mert bár fölkészített Rózsi néni, de súlyos különbségek voltak az általam megszokott római katolikus liturgiától.
Elkezdődött a szentmise, és szokatlanul meghatott volt a hangulat a stábban, nem volt viccelődés, - bár szokott lenni – rabul ejtett minket a történelmi pillanat hangulata. Különösen az Úrfelmutatás sikerült nagyon szépre, mert oda voltak készítve oldalra, egy mellékoltárra a kelyhek és a kenyér kockák. Amikor elindultak az áldoztató papok, akkor volt az URH-s kamera „jutalomjátéka”, tudniillik, az oltártól nem lehetett ellátni a tömegben járkáló áldoztató papokig. A pápa személyesen áldoztatott néhány kiválasztott embert; a szerzetesek hozzátartozói voltak ők.
Másfél órás volt a szertartás, tíz percnek tűnt, és már vége is volt. Sietnünk kellett, mert másnap újabb feladat várt rám, a Mátyás templomban rendeztek egy találkozót a pápa és a szerzetesek között. Autóba is pattantunk, és sietősen indultunk Budapestre.
Amikor megérkeztünk Budapestre, nyomban fölmentem a Várba, hogy megnézzem, hogyan állnak a kollégák. Volt egy fényképes belépőkártyánk az összes helyszínre. Szépen föl volt díszítve a templom és minden készen állt a közvetítésre. Másnap délben volt a szertartás, és a templom bejáratnál építettünk egy emelvényt, hogy jól lásson a kamera. Kisvártatva fölbukkant a pápa mobil, és futva kísérték a biztonsági őrök az autót. Nagy rémület lett, amikor a pápa megállította az autót, és elvegyült az őt ünneplő tömegben. Hála az emelvényen álló kamerának, jól láttuk, merre megy az emberek között.
Mikor baj nélkül végetért a „séta” akkor bevonult kíséretével együtt az oltárhoz odakészített trónusra. A többi kamera képén láttuk, hogy amikor véletlenül valaki kihúzta az egyik mikrofon dugóját, hatalmas lövés-szerű csattanást lehetett hallani, és egy pillanat alatt bezárták az ajtókat, és elözönlötték a biztonsági őrök a templomot. A pápa szemrebbenés nélkül vészelte át ezt a kis közjátékot.
Ez egyébként nem volt élőadás, egy későbbi időpontban vetítette le a Magyar Televízió.

2006. június 7.             Bodnár István    TV-rendező