TAKÁCS VERA

ÖNÉLET - MUNKA - KÉPEK - KAMRA - BLOG -napló - KAPCSOLAT


TÉVÉS LEGENDÁRIUM

 

BODNÁR PISTI rendező
történetei

1. zenebutik
2. Az operencián innen
3. Közép Amerika
4. Máriapócs

 

AZ ÓPERENCÁN INNEN

 

1992-ben az év végén kaptam egy nagyon izgalmas feladatot: kéne csinálni egy dokumentum sorozatot a magyar hadtörténelemről… Úgy gondoltam, hogy ez teljesen megfoghatatlan, szerteágazó téma, és az az ötletem támadt, nagy kedvencem bizonyos James Burke sorozata a világ változásairól, szinte kívülről tudom snittről snittre, mindig is vágytam rá, hogy egyszer majd én is tudok egy ilyen sorozatot forgatni! És most eljött a pillanat! Közvetlenül a rendszerváltás után voltunk, és még akkor nagy újság volt, hogy esetleg a NATO tagjai lehetnénk! Egy „magán” produceri irodában kezdtük el a munkát, - és ez is szokatlan volt akkoriban! – Katonaviselt ember vagyok, és ennek sok hasznát is vettem a forgatás alatt! A gyártásvezető megismertetett egy fiatal hadtörténésszel (Molnár György) és azt találtuk ki, hogy fölmentem beszélgetni a témáról és vittem magammal diktafont is, hogy az képezze a forgatókönyv vázát. Hídvégi Márti gépelte számítógépbe a kazettákat. Ő volt az első „néző”, akiről már sejtettem, hogy ez siker lesz! Pénzügyekben nem volt gondunk, mert bőven volt pénz(!) A gondot csak az jelentette, hogy meg kellett küzdenem  a Honvédelmi Minisztérium döntés hozóival. Mindennapos vendég lettem a HM-ben, és sorra értek a kellemes meglepetések! James Burke-re tekintettel nagyon sok helyszínt írtunk be a forgatókönyvbe, sok külföldi helyszínt, például Prága, Moszkva, Isztambul, Brüsszel, Anglia…
Szeme se rebbent senkinek, ráadásul adtak mellénk egy ügyintézőt, aki a katonai nemzetközi kapcsolatokban jártas, ő intézi majd, hogy tisztes kiszolgálásban legyen részünk külhonban.
Meg kell jegyezni, hogy a sűrűn hivatkozott „James Burke” filmek azért tetszettek nagyon nekem, mert könnyedén tárgyalt súlyos filozófiai témákat, nagyon szellemesen, mindig is vágytam erre, hogy egyszer én is készíthetnék egy ilyen stílusú ismeretterjesztő filmet! És most megadatott!
Félve ismertettem a forgatókönyv koncepcióját, mert tartottam attól, hogy „nem lesznek vevők” a formabontó megközelítésre. De szerencsére nem így történt! Tudni kell, hogy éppen a rendszerváltás után voltunk: új szelek fújtak a Honvédelmi Minisztériumban is!
Azt találtuk ki Gyurival, hogy fegyvernemenként tárgyaljuk a témát!
Szerencsére nagyon jól tudtunk írni Gyurival, például nagyon lelkes volt, amikor azt találtam ki, hogy a „műszaki fegyvernem” című rész úgy kezdődjön, hogy a Csele pataknál állunk, és Gyuri mögött megjelenik egy hatalmas ponton-hídvető gép. És úgy kezdi a szöveget, „hogyha ilyen szerkezet lett volna II. Lajosnak, akkor nem kellett volna megözvegyülni a királynénak, mert megáradottan maximum 10 méteres lehetett az ingovány, de a teljes fegyverzetben a királynak áthághatatlan volt ez a távolság”
Szegény Mártikám, az asszisztensem nagyon aggodalmaskodott, mert képtelen volt megtanulni a rendfokozatokat, konzekvensen Kovács úrnak szólított mindenkit. Tudni kell, hogy a katonáknál súlyos sértés, ha nem mondja a rendfokozatát az ember!
Naplót is írt a forgatásról – nagyon tanulságos volt szembesülni a tapasztalataival! – Nagyon élvezte a forgatást, úgy írta, hogy „a katonáknál elkerülhetetlen az étkezés”
Mindig ebédidőben érkeztünk, természetesen „nyílt parancsunk” volt, hogy mi járatban vagyunk, és minden alkalommal meg kellett magyaráznom az aktuális parancsnoknak, hogy mit is akarok forgatni, mert senki nem értette, hogy hogyan lehet a magyar hadtörténelemről filmet forgatni, a „modern” eszközökkel!
Végülis meg tudtam birkózni a feladattal, kis nehézségek árán. Azt találtam ki magamnak, hogy volt nekem egy kék baseboll sapkám, és azt gondoltam ki, hogy nagyon alkalmas lesz ez a sapka a forgatásra, mert díszes arany hímzés volt a napellenzőjén, mert az volt a tapasztalatom még régről, hogy a katonáknál a reflex az, hogy a díszes arany ad tiszteletet! Be is vált!