TAKÁCS VERA

ÖNÉLET - MUNKA - KÉPEK - KAMRA - BLOG -napló - KAPCSOLAT

TÉVÉS LEGENDÁRIUM

BÁNHALMI PANNI ESETE A KOLBÁSSZAL


Bánhalmi Panni annakidején


Bánhalmi Panni manapság

Kezdő koromban váratlanul és mindig jól sikerült megoldanom a stábindításokat.( Na, később persze már nem mindig volt minden rendben. Jé, erre is van történetem...)
Egyáltalán nem volt egyszerű feladat, emlékszel? Az egy hülye telefonról a koordinálni az időnként fegyelmezetlen és időnként szándékosan félrehalló stábtagokat. De valahogy mindig és hibátlanul sikerült. ( A következmény az lett, hogy a csodálatos főnököm időnként két stábot indítatott egy időben. - Ezt pedig ép elmével nem lehet. Igaz, mikor volt ép az elmém?) Szóval csak ijesztgetni tudtak, azt mondták a közvetlen kollegáim, hogy csak várjam ki a Bodor Karcsit, (mikrobuszos sorför ) akkor majd meglátom, hogy indul-e a stáb időben? Nem fog. Mint egy nyakam felett lebegő bárdtól - úgy féltem, mi fog történni a Bodor Karcsival? Egyébként minden esetben könnyű dolgom volt, bátran és határozottan berontottam a gépkocsivezetők tartózkodójába, elkiabáltam magam, a söfőr nevét kiálltottam természetesen, - ha a szólított elbújt is, valaki mindig elárulta...Egy fiatal lány az oroszlán barlangban - még a szag is olyan volt -, mindegy előkerült, aki kellett.

Csak eljött az a nap. Nagy stáb, sok autó, az egyik gépkocsivezető: Bodor Károly. Híresen renitens, nem hagyja magát csak úgy irányítani. Ezer éve a televizióban, őt ne inzultálják ezek a kis felvételvezetőcskék...Ráadásul aznap még valamiért sietni is kellett. Berohantam a tartózkodóba, elirányítottam a gépkocsivezetőket, ki melyik kapuhoz, melyik szoborhoz, kihez álljon, kit vigyen. Utoljára hagytam Bodor Karcsit. De egészen azért csak nem hagyhattam ki.... Bodor Karcsiiii! Sehol semmi, sehol senki. Pedig láttam, hogy ott van, hátul. Ősz, ráncos, pici idős bácsi. Evett. Valami nagy kolbászt papírból. Odamentem, és kértem, hogy álljon ki. Persze jött a várt ....szivatás. Ő addig innen fel nem áll, amíg tart a kolbász. Ja, ha csak erről van szó? Gyorsan felemeltem a maradék, de még mindig jó nagy kolbászt a papírjáról, és letörtem, - gondoltam azért hagyok neki egy falatot. És a másik jó nagy darabot két harapásra megettem. És szóltam - tele szájjal - , hogy akkor azonnal induljon, mert nagyon sietünk. A kolbász pedig elfogyott. Mit mondjak? Azonnal felállt és kiment, - attól kezdve velem ő volt a legrendesebb és a legszolgálatkészebb.
Pedig a kés is - bárdot kellett volna írnom - állt a levegőben, az összes pasi lemerevedett. Azt hitték, hogy hatalmas balhé lesz, azonnal... Mázlim volt. Nem lett. Csak egy kedves kollegám lett, sőt több is, - ettől kezdve. Tekintélyem lett.

Hülye sztori, és nem tudhatták, hogy valószinüleg nem a találékonyságom, vagy a bátorságom vezetett, szerintem már akkor is az azóta finomkodva táplálkozási rendellenességnek nevezett falánkságom. Mindegy. Bejött.

VISSZA A LEGENDÁRIUM FŐOLDALÁRA