Mint Makó Jeruzsálemtől

Megtámadtak egy kérdéssel tegnap egy nosztalgia esten. Ahol a hetvenes évek dalait énekelték nagypapakorú  muzsikusok, meghatottan emlékeztek viháncoló táborlakókra korabeli hölgyek. Aztán egy keménykötésű férfiú /egyébként világhírű és muzsikus/ azt mondta ez ma már nem megy, és semmi értelme más világ van, a fiatalok már másra gerjednek

Hirtelen válasz híján hozzámfordult a műsortvezető, hogy szerinted?

és én egyetértettem a keménykötésűvel, mert tényleg, aztán hozzátettem, hogy megfeleljek az elvárásoknak, hogy viszont van egy réteg, aki mégis ennek ellenére vevő a versekre, az irótáborra, a komolyzenére.

ja. van egy ilyen réteg

csak nagyon kicsi

szinte alig látszik

és amíg semmilyen csatornán nem is hall erről, hát nem is lesz vastagabb

a múlt ködével nem megszólítható

és ha legközelebb 30 alatti költők, huszonéves zenészek, lángoló tekintetű fiatal írók gyerekeknek írt műveit hallgatnánk

kik?

azért nincs válasz, mert beleájulva a múltbeli csodáinkba nem látunk túl az emlékeinken?

vagy azért mert nincs is?

hátha mégis van

és hátha mégis van fiatal közönség is

könnyű könnyes emlékidézés hasonló korú élemedettek körében

mindannyiunknak jobban esik

míg a fiatalok zenéje beszédmodora, filmgagjei idegesítőek és bántóak és nem is értjük mert már süketek vagyunk nemcsak tényleg, hanem amúgy is

de amit nem mondtam el, mert hirtelen ért a kérdés és felkészületlen voltam, meg a hely szelleme nem is engedte volna a durva választ, ugyanis, amíg nagyszülő korú nosztalgiázók sírnak régi dicsőségük romjain és fogalmuk sincs mi ma a divat, merre megy a világ, mik a menő művészeti alkotások, amíg a szlam poetri csak valami  miisez? amíg azok az új műfajok, amikről még nem tudjuk hogy maradnak vagy elmúlnak a pillanattal el sem érnek addig hogyan válaszoljunk?

Amikor mi voltunk virágzóan fiatalok és erőszakosan térfoglalók új műfajokkal új arcokkal dörömböltünk a régi dicsőségeken darvadozó főnökök ajtaján,

Az lenne a jó ha irodalmi verseny zajlana a slamek és költők között

ha legközelebb harmincon aluli költők és énekesek jönnének el és a közönségben nem a nagymamák , hanem az unokák ülnének

felzaklató minden nosztalgia est nem szeretem és nem is rendezek ilyeneket

Az értéket az új kultúrát a dörömbölőknek kell behozni

kellene

nekünk meg az a dolgunk hogy kritizáljuk és ne értsük és  a múltba nézzünk

vagy?

ÉRDI-HARMOS RÉKA FOTÓJA
eszabomarta

AZ EST NAGYASSZONYA

és a közönsége

11247080_868466863206567_2820940572489118186_n HADIK SZALON fotója

10463933_868463149873605_7904638726737950936_n

 HADIK SZALON fotója

cimbhadik 008és HALÁSZ GÁBOR, aki engem filmez miközben Őt filmezem
az én fotóm