plasztik

ez a bejegyzés először a nyilvánosabb blogomban volt, de hirtelen olyan sokan megharagudtak rám, akikről nem is gondoltam hogy érintettek… szóval  inkább ide teszem a véleményem fenntartásával, de megsérteni se akarok senkit, aki tönkre  akarja tenni magát tegye tönkre ,,,
Először mikor még a hajmosó tálon fekve hallottam a beszélgetést azt hittem mammográfiai vizsgálat miatt megy vissza a női hang az orvosához a melleivel, aztán amikor a kényelmetlen melltartókról beszélt, és hogy meg kell szokni, már gyanús volt, kiszabadulva a samponok világából látom hogy egy éppen melír alatt levő alig huszonéves lány beszél folyamatosan és mellplasztikáról van szó, hogy mennyit kell várni utána és hogy a Helga mennyit balhézott mert nem tetszettek neki a bimbói és a Zsófi már harmadszor volt, így aztán fél óra múlva fel is kelt a műtét után, ő meg szenvedett, mert fájt neki.
Az engem frizírozó, szintén alig huszonéves lány is beleszólt, hogy igen másodszor már jobb, és hogy össze fog esni, tapasztalatból tudja, már nem a lány, hanem a szilikon a mellében, és hogy ő is nagyobbat akart, de az orvosa nem volt hajlandó, pedig még össze is esik, egyébként meg az Achmedhez kell menni, mert az bármit hajlandó betenni, amit a kedves vendég akar, de ezek az orvosok meg finomkodnak, én meg a partvonalon kívülről beleszólok, hogy igaza van az orvosnak, mert az alkatához igazán arányos a mostani…
Aki a szőkét melírozta egy nagydarab húsos  harmincas nem szólt semmit, neki megfelelő méretű mellei, igaz megfelelő mennyiségű felesleges hája is volt.
Azon gondolkodtam közben, hogy akinek már huszonévesen tele van a melle szilikonzacskókkal az hogyan szoptat? vagy az már nem téma?
és a fiúknak tényleg jó az, ha ilyen beültetett műanyagokat fogdosnak?
vagy én elmaradtam?