2017

 Szokásommá vált 2007 óta, hát írok évösszefoglalót. Igaz a 2009 és 2010 kimaradt, de a fotónaplókban azért azok az évek is megvannak. És onnan se olvasható ki más, minthogy a dolgok hol így alakulnak, hol úgy, de mindig készen kell lenni a változásra és soha nem feladni… ami szépséges frázis és könnyebb mondani mint megtartani.

“Csak nem beszarni!” – mondta a papagáj a macska szájában… (egy vicc a nyolcvanas évekből) Mintha ma lenne.

JANUÁR

Egy remek forgatásra nem mentem januárban. A Debreceni Egyetem a macedón vízkereszt hagyomány mai formáját dolgozta fel,  írtam hozzá forgatókönyvet – nagy örömmel – aztán mégsem. Hogy miért nem mentünk Bécsi Imrével a terveink szerint, azt 30 évre titkosítottuk. Végül is amatőr filmet nélkülünk is tudtak forgatni, sőt! Tanítványaim ott voltak, meg Erik, a pótolhatatlan és forgattak rengeteget és láthatóan a forgatókönyvemet is olvasták… túlkép nem is kellett elmenni, lám.

FEBRUÁR

Levente Péter hívott el egy Uránia Filmszínházas fellépésére, hogy nézzem meg, rendben van-e.  Jó, a Gryllus hiányzik, de Péter még mindig nagyon jó és hatásos. Ja, hogy ugyanazt csinálja 40 éve, ahogy a  fanyalgók mondják. Majdnem olyan, mintha azért kritizálnák a tanítónénit, hogy minden évben megtanítja írni a gyerekeket.

Levente Péter és a gyerekek 2017. február

MÁRCIUS

Békéscsaba, BÁBOS DRÁMAÍRÓ, még mindig jó emberek, érdekes, bár nagyon érzem, hogy nincs is rám szükség. Már eltanultak tőlem mindent, a blogot a helyi Varga Tamás írja, friss, okos, élményszerű, ahogy kell. Anna, a felsége remek fotós.  Nekem marad a videózás – jövőre már azt is megtanulják. Ráadásul azt mondja nekem az utolsó nap az egyik díszletépítő fiatalember, hogy  “figyelem ám,  egész héten, hogy egy mosolygós őszhajú nénike videózgat itt…” csupa szeretet volt, de az önképemet ripityára törte.

Nénike videózgat

Steinhauser Andrea az Oscar díjas Mindenki casting direktora volt, ennek okán végig nyilatkozta a tévéket. Azt mondta, mindent tőlem tanult. Így aztán az oscar csipetnyi sugára rám is rám vetült. Viccelek. De Andrea megérdemelte a sikert. És jár a gratuláció.

Steinhauser Andrea casting director

Oviban is voltam. Az egyik anyuka, jóbarátom, dicsekedett az óvónéninek, hogy ismer valakit,  akinek köze van Süsühöz. Ez voltam én. Óvónéni boldog volt és meghívott. 1964 -ben voltam óvónéni, azóta sok víz lefolyt. Gondoltam viszek nekik egy mesét, amit majd közösen alakítunk és arról szól, mi történt azelőtt, mielőtt az apja kitagadta Süsüt. Az ovisok inkább a már ismert mesét akarták újra. Azért jó volt,  játszottunk és nevettünk. Itt a mesém  a blog végén, Csukás stílusban. Nekem tetszik.

ÁPRILIS

Erre a hónapra is jutott egy igazi színvonalas rendezvény, ahol felkért archiválóként működtem közre. KARAKULIT Pécsett. Nagy, nemzetközi árnyjáték fesztivál. Gyerekszínházas elfoglaltságom egyik kedvence volt a pécsi MárkusZínház de nem gondoltam, hogy ilyenre is képesek. Tényleg nemzetközi volt, kiváló szakmaiság és jó hangulat és kaptam egy karakulitos kötényt Vajda Zsuzsától, nem hordom, mert ahhoz túl szép, de nagyon jól mutat a konyhában

A kínai árnyjátékosok a sztár kakassal

MÁJUS

A  hónap végén gyerekosztálytalálkozót tartottunk a Bálint Ágnes Emlékházban Vecsésen. Sokan voltunk, sokat nevettünk, mindenféle eszünkbe jutott Ágnesről. Fel is vettem videóra. A videó (mint eszköz) kegyetlen és pofátlan mindent megmutat, főleg ha így az én “stílusomban” kézből és közelről… szóval nem vagyunk fiatalok, de vagyunk, vidámak, lelkesek, emberiek, természetesek és az elég sokat ér. Hiszen pont aznap temettük kedves kolléganőnket Szellő Rózsát.

JÚNIUS

Jóbarát és nagyon jó kolléga Nagy Gyuri feladta.

A hónap eseménye Fruzsika unokahúgom illusztris esküvője volt.

JÚLIUS

Balaton, csak nem úgy. A legtöbbet a vonat ablakból látom, amikor megy le a nap és hajnalban,  amikor a kutya kiráncigál, hogy menjünk sétálni. Szép képek születnek, csak az a baj, hogy az évek során már születtek olyanok, nagyon ritka amikor valami újat sikerül. Ahogy sajnos a filmek is olyanok, amiket már láttam, a legtöbbször már az is olyan, amit gyakorlatilag még nem, de mégis, mert már az első pár percben tudom milesz … megnézem a végét és tényleg.

 

Szerencsére volt kivétel 1945. Tökéletes tartalmilag és külalakra is. Kevesen nézik, el van dugva, kár  Jó volt, hogy nem tudtam mi a vége, de nem is érdekelt, mert a filmet néztem

AUGUSZTUS

Nyár élmények nélkül. Azért jó is van. Pl. tudok már jó süteményt sütni, jól főzök, röhej tudom, hogy ennyi idősen ezzel dicsekszem, de annak idején nem volt rá szükség, és csak annyit tudott az ember amennyit kellett, de most főfoglalkozás lett a háztartás. Nem viselem könnyen, de most ez van.

Közben elkészítettem az őszi tanmenetemet, nincs még kinek elküldeni, mert még nyár van és szünet, de aztán pillanatok alatt eljön az idő és jobb felkészülten várni.  Jó lenne tudni kik a hallgatók.. majd meglátjuk.

SZEPTEMBER

Tarján Tamás egyetemi jóbarátom, 68 éves, csak úgy itthagyja az árnyékvilágot

A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén már a második héten van órám. Kétszer másfél. Az egyetemen mindenki siet, nem ér rá, éppen botrányok is vannak közben, de belül nem látszik. A hallgatók kétharmada fiú. Én meg lányokra számítottam, mert hogy eddig lányok voltak többen, elvétve egy két fiú, most meg a zöm. Át kell alakítani a tanmenetet és fiús filmeket is elővenni. (Meseautó, Egy pikoló világos, Szevasz Vera, három korszak, három nő típus, életpálya modell… öltözet, hanghordozás, párkapcsolat)  – ez volt a terv, bizonyítandó hogy a filmek nélkül a század nem megismerhető… furcsa nekem, hogy megint ugyanazokat kell elmondani, mint tavaly, meg három éve, meg.. de közben meg mégsem, mert a befogadó egészen más, és máshogy is reagál. Végül maradtak a filmek és érdekes volt.

igazi egyetemi hangulat az őszi napsütésben. 50 évet fiatalodtam

A Budapest Bábszínház Kemény Henrik termet nyitott. Elmentem. Kicsit fotóztam, videóztam. Legalább a you tuben nyoma marad. Pont ennek a fontosságról beszélgettünk a szünetben. Asbóth Anikó a Vojtina igazgatója megkért, hogy esetleg novemberben egy nagy kiállításról… hát persze, ha már úgyis Debrecenbe járok kéthetente.

Schneider Jankó, Asbóth Anikó, Ellinger Edina

OKTÓBER

Ebben a hónapban Vadkerty Tibor  70 éves korában ment el a másvilágra.

Kovács Lajos, hetvenes évekbeli kedves munkatársam, író, tanár, jó ember is eltávozott.

Örültem Hartai Petra sikereinek, jó látni Rátonyi Krisztit a képernyőn s azt, hogy még mindig természetes és kedves, ahogy Vajk is. A hónapot a nosztalgia uralja. A RÁDIÓ BÉZS -be megyek Nádorfi Lajos meghívására, valójában Gerebics hívott meg persze, de Lajos közbenjárására  A régi szép időkről esik szó

Rámtalál Buzási Péter, aki felvételvezető volt nálunk a hetvenes években, és sokat fotózott, és elkezdi küldeni a képeket…

Szatmári Zoli, Márk Iván, Gothár Péter

“Égi csikón léptett a nyár”

45 év fiatalodás. Igaz csak lélekben, de ez az érzés vitt rá, hogy vállaltam, amikor Keményfi Professzor Úr telefonált és három mondatban megkért, hogy készítsek egy hívogató reklámfilmet a tanszéke számára. Hurrrá! mondom és nekilátok. Nehezíti sok egyéb mellett, hogy  Debrecen nagyon messze van, és közben a hét felét Széplakon töltöm.

NOVEMBER

A Vojtinás felkérés komolyra fordult. Izgalmas, elkezdek pesti szereplőkkel forgatni, majd lent maradok egy nappal tovább, kapok egy fiatal operatőrt, közben az egyetemi reklámfilm megakad, nem lesz, igaz forgatunk a hallgatókkal, ami  jó, mert így ők is tanulnak közben valamit, vagy csak jóízűen lógnak kicsit. ITT 

Nyilas Misi kollégiumának udvarán

DECEMBER

A FilmesHázban Bálint Ágnes estet tartottunk. Nagyon jól sikerült Okos vendégeket hívtam, így könnyű volt. Csupa kedves öreg ember. Kivéve Kristóf, aki lelkesen képviseli az Y generációt. Megőrizve és megújítva a mi dédelgetett régi értékeinket.

 De, hogy ez se legyen felhőtlen, Mata János már nem tudott eljönni, ígértem, hogy majd bepótoljuk a videóban, de már nem fogjuk, pár nap múlva meghalt.

Amúgy is sok a szomorúság és az aggodalom. A szilvesztert Betty kutyával töltöttem,  hisztérikusan rettegett, én meg vigasztaltam. Anyukám szerencsére aludt.

 hát ennyi

és akkor még közéletről szó sem esett, jobb is, mert nem vidámítaná a képet