kisregény? filmnovella?

anyokablak illusztráció  egy dugába dőlt sorozatból van

A cikk egy évvel ezelőtt íródott, csak vázlatban maradt, most a takarításnál jött elő

Úgy kezdődött, hogy még a kölyökidős korszakban valamelyik drogprevenciós alapítvány nagyobb pénzt kapott valahonnan és el akarta költeni okosan, gondolta csináltat valami kis filmet, egy barátunk szólt, hogy adjak be egy szinopszist. Jó kigondoltam, hogy egy tárgyaláson zajlik, ártatlanul vádolt gimnazista lány, egy osztálytárs, aki meghalt a nem neki szánt drogtól, házibulin..és visszafelé zajlik az egész…. Nagyon jó, persze, legyen olcsó, és szerepeljen benne X meg Y ..még a szinopszis olvasása előtt kiosztották a szerepeket meg a stábot is összeállították. Én lettem volna az alibi. Nem, kösz. 10 év múlva azt olvasom az újságban, hogy egy gimnazista  lányokból álló társaság felnőtt és rangos férfiakat húzott be a csőbe, irodalminak álcázott bulikon kompromittálták őket… mi van? Eszembe jutott az elkezdett történet, volt néhány jó karakterem, bedobtam őket a történetbe és elkezdtek élni. Aztán mással voltam elfoglalva és torzóban maradt egy fél sztori. Most végre befejeztem, mert idegesít, hogy az egész nyarat átfogja a Sipos ügynek nevezett bizonytalankodó, magamutogató cikk halmaz, a szegény megrontott gimnazistákról, – természetesen minden elitélendőt elítélek – DE! ismerjük mi a  mi fiataljainkat? Tudjuk, hogy mi van? Ahogy az egyik szereplőm, az országos hacker, Bal mondja: ezek már az anyjuk hasában is krimiket néztek, olyan szakértelmük van zsarolásból, tökéletes bűntények megkomponálásból, mint senkinek… akkor meg miért csodálkoznánk, ha a bájos kis arcocskák mögött titkok rejtőznek. És bármi megtörténhet.

Különben a magam laza, rendetlen központozású, hányaveti, pattogó párbeszédekből, kevés magyarázkodásból álló stílusában megirt kisregényt odaadtam tesztelni különböző korú, olvasni tudó barátaimnak. A tízen és húszon évesek pillanat alatt elolvasták, nem akadtak fel a szabálytalanságokon, értették, élvezték, róluk szólt. Harmincon túl meg a teljes értelmetlenség, nem, ez nem irodalom, kikérem magamnak, mi ez, fantasy? Azt meg nem így kell írni,  mi a célja… sőt a teljes csend.

Ebből egy tanulságot vontam le ez a kisregény kiadva mostanában nem lesz

a végén közreadom a neten azoknak, akiket érdekel, ingyen 🙂

vagy nem