C10H16O

Camphor-3D-balls

A kámfor nevű videójátékban érzem magam. Ja, nincs ilyen, legalábbis nem tudok róla, csak az életemben kezdődött el ez a játék

az eltűnéses

vagy eltüntetéses?

Naponta beszélgetek valakivel, de az hirtelen eltűnik és fel se bukkan többet,

valaki megkér valamire, én készítem lelkesen, de már nincs kinek odaadni,

felkérnek valamire, megcsinálom, örülnek neki, aztán néma csend

fél mondatokon elcsúsznak beszélgetések, és aztán már nincs meg a partner hogy korrigálni lehetne.

és nem is tudom mi történt.

megegyezünk valamiben és másnap már nem érvényes.

Mintha valaki a háttérben ügyködne.

Filmeken is láttam már ilyent, dehogy az életben!

Áldott kivétel, amikor nincs így

A videójáték hasonlat azért nem jó, mert ott vissza lehet menni, újra próbálni, meg visszanézni, hogy mi volt a hiba, hol kellett volna másik irányba fordulni, vagy felvenni a kirakott tárgyat, észrevenni a követőt.

különben meg nem egyedi eset. Másokkal is előfordul, van akinek a facebook oldala tűnik el, visszahozhatatlanul, van akinek a tisztessége – azt tényleg nem lehet visszahozni

bezzeg az ártó vírusok nem tűnnek el ripszropsz

megjegyzem olyan is volt, hogy reggelre megszűnt egy hiba a gépen anélkül, hogy tettem volna valamit

lehet hogy valaki tett?
az élő kapcsolatoknál ez hogy van? ugyanígy? hogy valaki mégis tesz valamit, csak én nem tudom?

vagy valami új divat? hogy nem szólnak az embernek, ha mégsem.

mi van? lehet, hogy a Jupiter kavar odafent? persze ezt már írtam

csak azért nyafogok, mert valamit terveztem ma reggelre, de hirtelen kiderült, hogy mégsem kell megcsinálni és most elvonási tünetem van 🙂