Takács Vera

TAB
Néhány állat és néhány állati szomorú kép Tabról
2006. október 17 - 20

A tabi oldalak

fotónaplók

 


Na nézd, egy idegen


Láttam én már olyant


azért lehet, hogy megharapom


ez az én utcám, ne felejtsd el



tőlem jöhet bárki


á, kutyák...

Amint látjuk Tabon a tacskó alapú korcs a meghatározó kutyatipus. Ha jön egy újabb, divatosabb fajta, lassan az is beilleszkedik a városképbe.

A város szomorúbb oldala következik. Az ami még pont olyan, mint 1964-ben, amikor eljöttem onnan. Csúnya és szeretnivaló, mint ez a kopasznyakú, /alias bosnyák/ ő sem változott 42 éve


A vasútállomás. Rendbehozták. Rondább lett. Itt, annak idején, cukorrépa halmok álltak ilyenkor ősszel. És a répás bódé. Vagy szén, vagy szalmabálák. Szóval az élet jelei. Ez az út vezetett a téglagyárba.


és itt, a régi fejtések helyén játszottunk a papmagdával. Királylányost. Ez volt a birodalmunk.


Itt lakott az a fiú, aki a királylányokat megmentette a gonosztól. Magamban Zétának hívtam. A Gárdonyi regény görög rabszolgafiújának ugyan semmi köze a királylányokhoz, de akkor a Láthatatlan ember volt a kedvenc könyvem. MA szappanoperák, akkor regények...


Ez már egy másik szerelem. Innen gyakran hallatszott ki a zongoraszó. Minden reggel izgalmas volt, kijön-e éppen a Laci, a zongorista fiú, általában nem jött ki, legfeljebb utánam látótávolságon még belül. Talán ő is lesett? Nem tudom, sose beszéltünk, de egy egész évig tartott.


Régen úgy hívták, hogy Kiskorona, Aztán Csalogány lett. Ma is az. Rosszul főztek, de olcsó volt a menü. Idejárt az ügyvéd Úrtól a kárpitosig minden "szingli" férfi. A rossz konyha jó szolgálatot tett a pártában lévő leányoknak. Komoly ösztönzést adott, hogy mégis inkább a házasság, mint itt enni jövőre is.


Az általános iskola. A jellegzetes kerítéssel. Innen kiabálta ki ötödikben, a Sanyi, hogy elvesz feleségül. Megvertem érte.



Ha már verés. Péter, egy nagymenő negyedikes akart velem járni első gimiben. Őt is megpofoztam, amikor meg akart csókolni. Mindig olyanok akartak járni velem, akiket nem bírtam És rám se néztek azok, akikért oda voltam. Mellesleg meg kellene nézni a hatvanas évek elejének filmjeit, hányszor pofoznak csókért a főhősnők. Volt kitől tanulni.



… erről a hídról leestem. Szerencsére elég sok víz volt a patakban, így csak 1 hónapig kellett feküdni. Különös esés volt. Egy másik dimenzióban történt. Semmilyen más belátható magyarázat nem volt arra, hogy leestem arról a teljesen normális és biztonságos hídról. Csak lelökni lehetett vagy leugrani. Egyiknek sem volt semmi előzménye. Én ugyan emlékszem, hogy jött egy lány, szembe, az úton, és amikor megláttam, azt gondoltam, hogy bele fog lökni a vízbe.. aztán már csak arra emlékszem, hogy az unokatestvéreim megpróbáltak kiszedni. A lányra senki sem emlékszik. Amikor csurom vizesen hazamentem az anyu jól megvert, de nem fájt, mert a vizes ruha felfogta... semmi értelme, de így volt